Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám

Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, mert el tapossák lábukkal, azután megfordulnak, és széttépnek titeket, Máté 7,6 Az elmúlt év folyamán ismét meghirdettük magyar nyári egyetemünket, ismét renge­teg energiát áldoztunk, hogy toborozzunk magyarszármazású diákokat. Elvégre egész programunk alapelve, hogy a kővetkező generáció magyarjainak adjunk olyan szellemi­lelki táplálékot, ami felvértezi őket egy életre a Németh Lászlé-i mélymagyarságban. Érdekes médra, a "nagy magyar központokban” (New York, Chicago, Cleveland, Pitts­burgh, Toronto) eddig minimális volt a sikerünk. Programunkat a szervezősdibe süllyedt magyarság vagy nem tudja, vagy nem akarja értékelni! Diákjaink ennél fogva máshonnan jönnek hozzánk, általában nívós egyetemekről, aka­démiai ajánlásokkal és ösztöndíjakkal. Idén diákjaink pl. az American, Brown, Cornell, Tufts és Yale magán egyetemekről és a Colorado, Florida és Indiana állami egyetemekről jöttek Adába. Motivációjuk általában az, hogy kelet-európai specialisták, vagy hogy ér­dekli őket saját családi hátterük, szüleik vagy nagyszüleik kultúrája, vagy sok esetben az, hogy aránylag csekély tandíj ellenében ca. 15 quarter-creditet tudnak felvenni egyetemi tanulmányaik felgyorsítása céljából. Programunkról általában lingvisztikái és más szaklapokból vagy körlevelekből érte­sültek, vagy a program volt diákjaitól, akik tavaly voltak Adában, vagy még régebben Port­­landban. Tehát általában nem az emigráns sajtóból, a magyarlakta vidékeken ezerszámra szétosztott brosúrákból, vagy magyar egyházaktól és szervezetektől kaptak tudomást ró­lunk. Ebből csupán azt akarom kihozni, hogy ennek dacára az általános amerikai közélet­ben is van egy bizonyos igény a magyar tanulmányokra egyetemi szinten. Ugyanakkor ér­demes számon tartani, hogy az emigráns (értsd; az első-generációs réteg, mely főleg politikai elidegenedése alapján tartja magát magyarnak) magyarság általában nem tart igényt ilyennemű oktatásra! Magyar származású diákjaink zöme régiamerikás családok gyermeke — általában másod- vagy harmadgenerációsok. Miért nem érdekli az úgynevezett magyar emigrációs ifjúságot az egyetemi szintű to­vábbképzés, a fejlődés, a nívós elsajátítása a magyar kultúrának? Évek óta kérdezgetjük ezt egymástól mindannyian, akik komolyan foglalkozunk, egyetemi szinten a magyarság­tudományi programokkal. Erre részben kaptunk is választ egy váratlan helyről most májusban, amikor Közös­ségünk, több tudományos szervezettel karöltve, szimpóziumot szervezett az 1956-os Ma­gyar Forradalom kiértékelésére az ohiobeli Kent-i állami egyetemen. Annak dacára, hogy Kent négy nagyobb magyar központból könnyen elérhető (Cleveland, Youngstown, Akron, Pittsburgh) és hogy az 1956-os események emigránsai jó számban vannak képviselve a fenti városokban, ennek az eseménynek a 25. évfordulójára rendezett konferenciára nem jött el több mint fél tucat "emigráns." Kenten az előadók és a hallgatók 98%-a amerikai és ka­nadai magyar szakértőkből tevődött össze. Szakképzettséggel és tudással értékelték ki ennek a nagy magyar eseménynek és tragédiának az előzményeit és következményeit. Bár 5

Next

/
Thumbnails
Contents