Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám

Már egyszeri elolvasásra is szembetűnő, hogy a leírottak valamit takarnak. A kifejezendő gondolat a sorok között "olvasandó." Az első négy sor látszólagos egyszerűsége mögött az édesanya megfoghatatlan alakja "lappang." Emlékezetét a múlt idő sorozatos használata domborítja ki.

Már magában a vers paradoxonként hat. A tartalmi elemek (az édesanya halálának ténye, majd a hiányérzet) szemben állnak a formaiakkal (a könnyed előadásmód, népmesékre emlékeztető hangnem, a mese műfaji elemei, volt egyszer egy, igazi, boszorkány). Már ez előidézi azt az alapfeszültséget, amelyet felfokoz a vers rész-ellentétjeinek drámaisága. Ezek a rész-ellentétek a következők;

édesanya—

reggel------boszorkányeltűnt—

boszorkány boszorkány reggeli tej -----------jött

A feszültség fokozásához hozzájárul a halál tényének és a "meleg nyárdélután" konkrét mozzanatának egymás mellé állítása. Ugyancsak a két pozitív töltésű szó (reggel, reggeli) közé ékelődött negatív töltésű "boszorkány" e drámaiságot húzza alá (fehér-fekete kontraszthatása). A vers paradox módon állítása annak, ami nincs.

Harrer mesterien komponál; a részeket összefüggéseik törvényszerűségének megfelelően illeszti harmóniába; "Éget az életünk álma / s melenget." E sor maga paradoxon irányba mutat;

(-pólus) éget------------az életünk álma-----------melenget (-)- pólus)

íme a művészi sarkítás kitűnő példája. Maga a miniatűr teljesség, a "cseppben a tenger" totalitása.—L. Kovács Klára, Hackettstown, NJ

A valóság legyőzéséhez néha elég egy vaskesztyűs kéznek a hirtelen összeroppantása, de máskor a hidegvér, a körültekintés és a leleményesség sok-sok változatára van szükség, mert felhőbe kell kapaszkodni, hogy a hajótörésből szabadulni lehessen, bele kell ugrani a sárkány torkába, hogy a kardvas megtalálhassa a szívet.

Kerecsényi Dezső, "Magyar irodalom." Mi a magyar? (BP, 1939), 337.

TÁMOGASSATOK FOLYÓIRATUNKAT ÉS A MAGYAR BARÁTI KÖZÖSSÉG MUNKÁJÁT!