Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám
Mikor sok másod- és harmadgeneráciés magyarszármazású fiatal alig beszéli az anyanyelvet, azaz szüleinek az anyanyelvét, megbecsüléssel és szeretettel kell adóznunk azon szülőknek, akik erős akarattal és odaadással, karöltve a néhány magyar tanítóval, tanítják gyermekeiket anyanyelvűnkre. Ilyen szülők közé tartozik Kiss Sándor és Éva. Ágnes leányuktól hoztátok az "Ima" c. verset. De nemcsak Ágnes írt verseket, hanem a Kissék másik két felnőtt lánya is ír verseket magyarul és angolul. Északamerikai magyar költőkkel foglalkozó űj tanulmányomhoz való anyaggyűjtés folyamán ismerkedtem meg a Kiss családdal. Évának és Sándornak köszönhető, hogy Bori, Ágnes és Zsuzsi, akik amerikai iskolákban nevelődtek, magyarul is megtanultak írni. Borinak szépművészetből van diplomája, Zsuzsi természettudományt tanul a North Carolina-i Davidson Collegeban. Ez egy magán college, ahol a diákok létszáma kevesebb, mint ezer. De a nívó az ország leghíresebb egyetemeivel egy vonalban van. Minden évben többszáz eminens középiskolát végzett tanuló közül csak néhány tucat jut be, mert igen nehéz elővizsgát kell letenniük. A legjobbaknak a college stipendiumot ad. Zsuzsi ilyen stipendiumon tanul. A műit évben feleségemmel felutaztunk Davidsonba, hogy beszélgessünk verseiről. Kedves, közvetlen, tehetséges (a költészetben is) és ritkaszerény lány. Mondta, hogy az iram erős és hogy a tanárok magas nívóra törekednek. Sok jó középiskolából jött jeles tanuló gyakran lehangolt, mert itt egyes tárgyakból még egy "c"-t is nehezen tud megszerezni. Két lány az osztályából odajött asztalunkhoz, lelkendezve híresztelték, hogy az utóbbi jeles dolgozatok közül a legjobb a Zsuzsié! Zsuzsi már tudta ezt, de szóval sem említette nekünk.... Addig nincs és nem is lesz beolvadásról, megszűnésről sző, amig a Magyar Baráti Közösség tagjai, de a Közösségünkbe még nem tartozó, sokezer magyar család is céltudatosan és szeretettel tanítja nyelvünket, fejleszti a magyarságérzetet és terjeszti kultúránkat gyermekei és barátai körében.—Tábory Maxim, Kinston, NC ITT-OTTnak; Elöljáróban bevallom, hogy lapjukat csupán hírből ismerem. Amerikai utam során elkerülte a figyelmemet, csak itthon értesültem a lap munkatársainak szép céljáról, önzetlen segítségükről a magyarok szellemi összetartása érdekében. Bemutatkozásul mellékelek önöknek két rövidebb cikket. Ha érdekesnek tartják, szívesen felajánlom lapjuknak, s esetleg továbbiakat is küldhetek, elsősorban irodalmi témákról. —Wutka Tamás, Budapest Wutka Tamásnak; Köszönjük a kéziratokat, a közlendők közé soroltuk mindkettőt. A lapot elindítjuk címedre.—éji Ludánvi Andráséknak; Itt küldőm nagyon szerény hozzájárulásomat nagyszerű munkátokhoz. Egyúttal szívből gratulálok az új kis magyarhoz s remélem (bízom benne), hogy anyjára fog ütni. Ti és kis körötök az egyetlen reménysugár az itteni magyar világban. — Brogyányi Gabriella, NY ITT-OTTnak; Gratulálok azért a kiváló magyar nemzeti szellemet képviselő kiadványukban foglaltakért amelyet legutóbbi számukban is oly érthetően kifejeztek. Bárcsak sok ilyen szellemet képviselő kiadványa volna az emigrációnknak, mint az önöké. Fogadják ezt a kis összeget olyan magyar érzésekkel, amilyen magyar érzésekkel én küldöm csekély nyugdíjamból. Az Üristen áldása kísérje kiváló magyar nemzeti munkájukat. —Huszár József, Cleveland, OH ITT-OTTnak: Köszönöm, hogy szerény adományom dacára is kapom a lapot. Minden Amerikában élő magyarnak olvasni kellene ezt az értékes lapot. Bár 78 éves beteg nyugdíjas vagyok, e lap olvasása ünnep számomra. Köszönöm. Hálából igyekszem terjeszteni. — Karsa Mária ITT-OTTnak: Köszönöm a folyóiratot. Nagyon nagyon jó néha-néha magyar szót olvasni. Kérem, küldjék továbbra is! —Dr.Kropf Péter, El Paso, TX 31
