Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám

gyár népdal-variánst jegyzett fel vagy katalogizált, közel 5 000 román változatot, s több mint 3 000 szlovákot — mindezt Nagymagyarország területéről. Ezen kívül foglalkozott többek között arab, török és bolgár anyaggal is. Korán belátta ugyanis azt, amit a nyelvészek már régen tudtak; hogy egy nyelvet leírni, tudományosan meghatározni csakis összehasonlíté módszerrel lehet, hogy nem elég magyar anyagot gyűjteni: ahhoz, hogy megtudjuk, mi a magyar, legalább a közvetlen szerepet játszó kölcsönhatásokat is ki kell kutatnunk. Hogy még mélyebbre hathassunk, az egész világ népzenéjét ismernünk, rekonstruálnunk kellene — s Bartók egy, az egész világot átölelő kutatómunka megszervezéséről is álmodozott, egy olyan hatalmas feladatról, ami a mai napig sincs megoldva, s talán már nem is lesz soha, mert a szerves közösségek széthullanak, feloldódnak az urbanizáció folytán, a népzenét pedig kiöli a gyártott kommerszzene s terjesztő eszköze, a rádió.

Bartók tehát minden más érdeme mellett társalapítója egy űj tudományágnak is, az összehasonlító népzenetudománynak, vagy ahogy görögösen nevezzük, az etnomuzikológiának. Osztályzó-rendszerét ma már világszerte ismerik és alkalmazzák a zenetudósok.

Semmi sem okozott Bartóknak több kellemetlenséget életében, mint éppen kutatómunkájának összehasonlító jellege. Az erdélyi gyűjteménye s az abból eredő elméleti írásai miatt pl .minden oldalról érte dumm támadás. Bizonyos magyar körök hazaárulással vádolták, mert román anyagot is feldolgozott, saját műveiben is. Román részről viszont azt is hallhatta, hogy csal, hogy a román anyagot elmagyarosítja. Mások ismét egyenesen szlováknak vagy románnak mondták, így pl. Octavian Beu, a híres román zeneszakértő, aki Bartókot a román sajtóban nyíltan "compositorul román’'-ként, azaz román zeneszerzőként emlegette. Bartók maga nem késett az udvarias válasszal ebben az esetben sem; megírta Beunak, hogy ő magát magyar zeneszerzőnek tartja, és hogyha a dallam némely szerzeményében román elemekre épül fel, ez még nem ok arra, hogy "compositorul roman"-nak legyen elkönyvelve, hisz ez éppoly helytelen, mintha Brahmsot, Schubertét magyarnak, Debussyt pedig spanyolnak tartanánk csupán azért, mert műveikben magyar, illetve spanyol ihletre is találunk.

Akárcsak Kodályra, Bartókra is a kinyilatkoztatás erejével hatott a népzene felfedezése. Üj skálák, hangösszetételek, ritmusok, új lehetőségek tárultak fel előtte — olyan alapok, melyek a nyugateurópai klasszikus zenében nem voltak meg. íme az új zenenyelv, az új zenenyelvtan! Tipikusan magyar, de mégis több ennél; egy új zenekultúrának, műveltségnek a fundamentuma. Erre épített 1905 után konzekvensen, akkor is, ha másrészt a legkorszerűbb eszközökkel bánt anyagával.

Mekkora a bartóki életmű terjedelme ? Ha a szakértők számozási rendszerét vesszük alapul, 77 ifjúkori és 104 érett, publikált szerzeményt tartunk nyilván. Ha azonban az egyes dalletéteket külön számláljuk, ezeket a miniatűr gyöngyszemeket melyeket keretbe foglalva, gyutőnév alatt adott ki, úgy 103 az ifjúkori, s 557 a férfikori művek száma, összesen 661 — bár ez csak a saját, egyáltalán nem precíz összegezésemnek az eredménye. Nem fontos; akárhogyan számolunk, óriási teljesítmény, hatalmas mű. Hogy ebből melyek a legnagyobb alkotások, ízlés dolga is; talán a zenekari Concerto, a vonósnégyesek, a Divertimento, a Hegedűkoneert, a zongorakoncertek s esetleg a Cantata Profana azok, melyeket legtöbbször előadnak világszerte, de örökbecsű alkotások a színpadra írt Csodálatos mandarin, A fából faragott királyfi és a Kékszakállú herceg vára is, amiket itt igen ritkán vagy egyáltalán nincs alkalmunk élvezni, legfennebb lemezen. A legkedvesebbek azonban népdal lététéi, valamint a gyermekeknek szánt zongora és hegedű darabok, melyek szintén mind csupa népdalból állanak. Tananyag gyermekeknek — de micsoda tananyag! A legkomo-9