Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám

£ N EK EK Ázsiából (Csőrének)

Hogy szemlesütve vigyelek karomban, fehéren, a gyöngy ködében nyakadon, marokra, szemed ilyen, zöldesen kék, a pillák árnyékát karolva, orrodra csókolok és bőrödre taszítom pillantásom nehezét, a fákon kardvirág és zengő gébicsek, taposlak, törlek, ízeidre forgácsolom a vállad, melleden zenélek, hegedűm a hátad, bűzatenger ott alul az öl, ahol temetkezem beléd, hogy holnap éljek, szenderedjem és vacogjak, nőm, palástom, tengerem, szerelmem,

Frankfurt, repülőtér, 1981.jan.14,

Az égen óceánok, üstökös ragyoghat, kristályeső az ablak, fényben látlak, korán-kelő szelekben, jószagu kazalban, tajték-sörényű állat, inget adjak, fürösszelek patakban, fejtsek álmot, az inga hallgat.

Delhi felé, a repülőn, 1981. jan.15.

Kislányunkat, a csodaszépet öleld át és mondjál meséket, a nagyszakállú turbánosrul, aki az utca sarkán koldul, aki előtt ma kígyó táncol, nyakán zig-zag, a bőre bársony, a majmokról is szóljál szépen, a fákon csüngnek, ez az éden, barna fiű az elefánton, a Tadzs Mahal az márvány vár-rom,

Gangesz partjáról szól az ének, mossák a gyolcsot, a fehéret.

Delhi, 1981.jan.15.

A combodat szeretem, kerek vonalakban az ágyék, imádkozni akartam, hogy megtaláltalak, csendben, összetapadtan, csak az ének és a szemed, még melegebbé öleljél, hogy lássak, réteket fessél velem, fű virágozzon, ha akarsz.

Ágra, 1981.jan.16.

Zas Lóránt (Thousand Oaks, CA);

30

i