Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám

Csoóri Sándor:

Senkid, barátod

Lengyelország: villámsújtotta Krisztus-szobor, megfeketedő sebeid körül cirkál a júliusi napfény s legyek csókolgatják a csontodat újra.

Rosszkedvű vagyok érted,

mintha egy büdös kamrában feküdnék én is letaglózva s korpaleves tükrében néznék egy szekfüszálat.

Lehetnék Rákóczi kis úrfid, lovatlanul, templomaid falát támasztó diák, hársfaillatú katona, aki most ér csak haza egy hosszúra nyúló háborúból, halottal a földben, ruha nélkül s fölötte fecskék, bódult bogarak és romvárosok égre vágódó füst-kalapja - dehát kid vagyok, nagyhitfí, sápadt ország?

Senkid, barátod, csalános magyar,

ki címeres utcáidon lődörög áfonyaízű délben s igaz gyászában is szeretőt keres magának lányaid közül, mert érinteni akar, mert szorítani,

tombolni veled levél- és sugár-zenére, tűrni a poshadt cékla szagát órákon át a zöldségbolt előtt, tűrni a tűrhetetlent, a legvadabb reményért sorban állva.

1981. július

(lapzárta után érkezett)