Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám

A Sopron megyei Vadosfán születtem 1931-ben. 10 éves koromban kerültem el a szülői házból a soproni Evangélikus Líceumba. Itt a nagy diák-elődök: Berzsenyi, Kiss János, Kazinczy szellemében ismerkedtem a középiskola követelményeivel. A háború, majd az azt követő állapot adta iskolaéveim történelmi keretét. A hatalomra kerültek „osztály idegen”-nek bélyegeztek, így csak késéssel és kerülővel jutottam egyetemre. 1954-ben végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán. 1956 tavaszán nősültem. Györgyi családját 1948-ban Pozsony mellől telepítették át. 1956 október 23-án a Műszaki Egyetemről együtt indultam a diákokkal... Ez út élménye életem végéig velem lesz... Decemberben hagytuk el Magyarországot. Az. USA-ba kerülve, Cleveland lett lakóhelyünk. Azelsőéveket szinte kábultságban éltem át. Nem vettem részt az itteni intenzív, sokiráyú, sokoldalú magyar munkában. Visszatekintve, talán nem is sajnálom. Kevés élte túl az éveket. A 60-as évek végén kezdtem megfogalmazni amerikai (szétszórtsági) magyar életünk lényegét. Két gyermekünk. (Anita 23, Barbara 18) magyar-képlet alakítása segített ebben. Rövidesen találkoztam az Itt-Ott lapon keresztül a nálamnál alig fiatalabb, de Magyarországról gyermekkorban elszakadtak helyzetkeresésével. Ez a gondolat és munka vonzott. Átmentünk a megfogalmazás sok fázisán, néha ellentmondásokon, de egymást nem elvesztve. A lapon kívül munkánk bővült évi egyhetes találkozók, esetenkénti együttlétek, sympoziumok rendezésével. A gondolat maradt: nem szükségszerű a beolvadás. Megmaradhatunk amerikai magyarnak, nevelhetjük így gyermekeinket is. Életünk ez extra dimenziója mellett beletartozónak valljuk magunkat az egyetemes magyar képletbe. Feladatunknak, hogy ezért dolgozzunk, szóljunk és tegyünk, akkor és ott, amihez mi közelebb állunk, míg a másikat különös helyzete akadályozza.

Tanácstagi újraválasztásom esetén gyakorlati ténykedésem a nyári hét szervezési munkája mellett, vendégelőadók útigazgatása. A célt, a szellemi igényt abban látom, hogy ismertessük meg, tanítsuk azt a létszemléletet, mely a lélek belső végtelenjéből jön, a mindenkori társadalmi keret fölé emelkedve, az emberi szellem örökigényű magasságából tud értékelni. így köipnyebb lesz eligazodásunk, magyar a magyarhoz való viszonyunk, hiszen bázisunk közös, ugyanabból a forrásból táplálkozik.

Bojtos László

Sass Márton

Önéletrajz:

1936-ban születtem a somogymegyei Tarany községben. Szüleim 1947-ben Pécsre költöztek, miután egy ház kivételével az államra hagyták összes vagyonukat. így elkerülték Rákosiék kitelepítését, s a család „megúszta” egy több éves rendőri felügyelettel és az „osztályidegen X-es" megbélyegzéssel. 1955-ben lettem építésztechnikus Pécsett. Folytatni szerettem volna építészeti tanulmányaimat a Műegyetemen, de elutasítottak, indokolván: „...tanuljanak a dolgozók és parasztok azon gyermekei, akik arra érdemesek." Az 1956-os szabadságharc után — miután még január végén is reménytelennek láttam a helyzetet — 1957 február 5-én elhagytam az országot. Sokunk által ismert huzavona után, (táborok, új országok, menekült élet. stb.) 1967-ben építészmérnöki diplomát szereztem az lllinois-i állami egyetemen. Azóta Csikágóban dolgozom mint építész, 1977-ig mint alkalmazott, különböző irodákban, s azóta önállóan egy kis tervezési irodával.

Célkitűzések:

A Magyar Baráti Közösség — ahogy én látom az emberi lét megértésének egyik eszköze. Magyar eszköze! Az emberi létnek értelme csak akkor van, ha abban hiszünk, és ha hisszük azt is, hogy az ember földi életének legfontosabb tennivalója fajtája — az emberiség — szolgálata. Mi. magyarok, az emberiséget csak magyarságunkon keresztül tudjuk igazán jól szolgálni, mert a ránkszabott 80 év 2 3-a túl kevés ahhoz, hogy több kultúrát szervesen bírjunk. Hiszek abban is, hogy a Magyar Múlt tapasztalt annyit, munkáján és áldozatain keresztül, hogy használjon a világnak, hogy tapasztalatai alapján tanításával — vagy legalább is figyelmeztetésével — őrt álljon a humanista népekkel. Őrt állni csak akkor tudunk, ha megmaradunk!!! Tehát. így látom az MBK-t a megmaradás eszközének. Egy Közösség, ami felette áll politikai ideológiáknak, vallási felekezeteknek, társadalmi osztódottságoknak (szeretettel tiszteletben tartva minden egyén idevonatkozó igényét), s az ember szolgálatát, az Istenhez vezető utat magyarságán keresztül teszi meg.

A fentiek alapján kívánom teljesíteni a rámbízott munkát megválasztásom esetén, mint ahogy eddig is tettem, vagy kívánom segíteni a következő gondnokot és az MBK-t tagságomon keresztül.