Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám

FdHRTCJM

Tollas Tibor (München):

KÉT EMLÉKEZÉS KOVÁCH ALADÁRRA

■■ ■'.' ■". .irxz-r-rirr^nssz

Tudjuk, adósok vagyunk meg Kovách Aladár írónak, lapunk |Nemzetőr | alapító munkatársának portréjával, otthoni és emigrációs munkájának méltatásával. Halála óta készülünk erre, de az Őt otthonról is jólismert író munkatársai még nem jutottak hozzá, hogy lerójják az emlékezés adóját Erdély és Burgenland hű védőjének. Helyettük váratlanul otthoni írótársai szólaltak meg és emlékeztek meg róla. Nemcsak írói, hanem politikai és emberi magatartását méltatják abból az időből, amely újkori történelmünk egyik válságos korszaka volt.

Magyar Bálint, 1977-ben Budapesten megjelent A Nemzeti Színház története c. könyvén kívül, mely elismerően ír Kovách Aladár humánus magatartásáról, újabb könyv jelent meg Tatay SáhdortÓI: Lyuk a háztetőn címmel (Szépirodalmi kiadó, BP, 1980), melyben az író könyvének három helyén is elismerőleg ír Kovách Aladárnak a kritikus 1944-es évben tanús ított sze repéről. Idéz zük;

—Néhány hónapig Kovách Aladár volt a Nemzeti Színház igazgatója.

—Tudom, valahol Németh Antal és Kiss Ferenc között | . . J —Nos, Kovách Aladár egyszer telefonált nekem, hogy fontos ügyben szeretne velem beszélni. Elmentem hozzá. Az asztalán maroknyi okirat feküdt. írók, művészek, tudósok számára kiállított okiratok, melyek szerint felmentést nyertek a sárga csillag viselésének kötelezettsége és a vele járó megkülönböztetés alól. Felolvasott jó néhány nevet, és azt kérdezte, melyikhez tudnám eljuttatni a fontos papírt. Kettőt vállaltam, közülük az egyik Füst Milán volt. |120. oldj

Mikor Füst Milánról írtam, említettem, hogy Kovách Aladártól kézhez kaptam még egy, a sárga csillag viselése és következményei alól felmentő okiratot. Ez pedig Geiléri Andor Endre nevére szólt. |l77-8{

Egy szép tavaszi napon boltunk fölé új cégtábla került: Bolyai könyvesbolt, s az én nevem csak apró betűkkel: cégtulajdonos.

Aki forgatja kezében a háborús évek könyvtermését, gyakran találkozik a Bolyai Akadémia emblémájával. Nehogy valaki e hangzatos címszó nyomán klasszicista épületet lásson lelki szemei előtt, és szalonruhás, rangos tagságot! Volt az Üllői út egyik nagy bérházában valami szerény kis diákotthon. Szűk előteréből jobbra nyílott egy szoba, hat lépés hosszú, és tán három lépés széles, két vaságygyal, szekrénnyel, asztalkával. Ebben lakott Kovách Aladár és Szamosi József. Kovách Aladár réges-rég befejezte egyetemi tanulmányait, letette doktorátusát. Minden bizonnyal már Szamosi is; csak úgy laktak ott tovább. Ez volt a Bolyai Akadémia, Még közelebbről egy személyben Kovách Aladár .... Hibás lába miatt sokszor ült az ágyban, felpolcolt vánkosoknak dűlve, j . . . j Kovách Aladár irodalmi munkásságából manapság legfeljebb a Nemzeti Színházban sikert aratott Téli zsoltár című drámájára emlékszünk. De szün -30