Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám
valószínű mese íme a szeplőtlen gyerekkori táj zsenge orcáin elomlik a báj ég-szemében megcsillanó patakocskák pajkos réteken legelésző napsugár-nyáj. zsemlényi dombon felkunkorodó gyalogút mentén hosszasan nyújtózik a néma fasor magába merülve ballagó néne képe alig látszik ki kendője alól. megvillan a csendben az esti harangszó recsegve-ropogva vet lobbot a táj izzó rozsé alatt görnyedez alkony-anyóka kuporognak a hantok lábainál már a hegyen somfordái lompos farkkal az este lustán a völgybe zuhan puha teste orrlyukaiban sok elszabadult illat összegyülemlik és álomba ringat. este keblére borulva elszunnyad a táj arca gödreiben megbuvik a báj hold-hegedű szinezüst dallamot penget elnehezült szempillákra ül álom-király. de az éjszaka sötét birodalma hanyatlik a kelő nap pirjainál már hajnal bontja haját gyönyörködve tekint le a hamvas kis arcra s virágok képében leküldi neki mosolyát. L. Kovács Klára 14
