Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám
TÚLÉLÉS A MAGYAR ISKOLA TANÍTÓINAK A New Brunswick-i Magyar öregdiák Szövetség Hétvégi Magya Iskolájának húszéves évfordulójára. Már csak a lehetetlent érdemes megpróbálni. A tantermeken sorra kisértetek el engem. Utána beszélgettünk. Én arcomat töröltem, bár félek, megláttátok, hogy elérzékenyedtem. A humanisták a holt latint támasztották fel. Ugyanezt teszitek ti a távol magyar nyelvvel. Segitsen meg a visszhang titeket, amely minden gyermek lelkében úgy szól, mint kagylóban a tenger. De ennél százszor többet tanittok. S éppen azt, mi másnak az Uj Világban olyan nagyon hiányzik. A Nagy Kanyon igen szép, magas a Long Peak orma, de a kanyon csak kanyon, és hegy csupán a Long Peak Ti Budavára képét mutatjátok, meg Pécset, Isaszeget, Kolozsvárt, Visegrádot, Világost. Nemcsak hegyek, sikságok. Több annál. Történelmünk adott hozzájuk dicsfényt, patinát vagy gyászfátyolt Más iskolákból lassan kiseprüzték a múltat. Jelen van csak. A gyermek kilép a vaksötétbe. Mátyás király! Rákóczi! Arany! Bartók! Nagy Imre! örökmécseknek őket helyezitek köréje. Hogy önmagát mindenkor perspektivában lássa! Hogy legyen, mire álljon az életben! S hogy tudja: mi a jó és mi a rossz! Az autó, a bőség, a kényelem meg a rock kevés e földi útra. Hadd keljen ki a mag! Nincs baj, amig remélünk! Csak költeményt tudok küldeni és szerelmet. Más iskolákban pudvás adatokat közölnek. Nálatok szombat reggel embereket nevelnek. Faludy György 1 0
