Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám
iskolák fenntartására fordítja, gyermekeit legkisebb számban a magyar iskolákba viszi és küldi. Még szomorúbb ez a tény akkor, ha melléállitjük a másik tényt: Magyarországon kivül a nyugati országok magyarsága van a legkedvezőbb helyzetben a magyar nyelv és kultúra átörökítésére. Erdélyben hatalmi szóval tiltják magyar islcoiák, osztályok fenntartását. A Felvidéken mostanában szüntették meg az egyetlen magyar tanítóképzőt. Jugoszláviában évrol-évre csökken a magyar nemzetiségűek száma. Ez év februárjában Illyés Gyula igy ébresztgette a nemzettudatot a budapesti televizió egyik műsorában: "A magyar nép tragikus helyzetben van minden nemzeti vonatkozású dologban. A világon tizenötmillió magyar van. Ebből tízmillió él a mai országhatárokon belül, a többi a határokon kivül, anyanyelvének megtartása és egyéb szempontból is igen hátrányos helyzetben. Ha ezekkel nem törődünk, akkor erkölcsi árulást követünk el. Testvérárulást, népárulást.” Ruffy Péter a Magyar Nemzet múlt karácsonyi számában igy tette a magyar nyelv sorsát lelkiismereti kérdéssé: "Ez a nyelv él, fejlődik, virágzik, pompázik, még akkor is, ha anyanyelvűnk templomfalait helyenként gonosz sortüzek lyuggatják át. Tanuljuk tehát a magyar nyelvet azok helyett is, akik gyermekfővel már idegen nyelvű iskolákban kényszerítődnek s az anyanyelv szói megfagynak ajkukon, mielőtt még fészket vertek volna ott." Nyugat magyarságának meg kell hallani származtató nemzete szólitó szavát, a magyar sors korparancsát! Jaj annak az édesanyának és édesapának, aki gyermeke ajkáról elapasztja a magyar sző édes izét! Jaj annak a közösségnek, amelynek tagjai már csak szánalmas keveréknyelven és szentimentális giccsé torzítva tudják felidézni származtató népük nemes és méltóságteljes gazdagságait! És jaj annak a népnek, nemzetnek, amelynek külföldön élő fiai - leányai követek és értő nyelv- és kultura-közvetitők helyett felszívódott számadatokká, vagy legfeljebb nosztalgiás, ágáló, a jelent csak tagadni tudó figurákká váltak! A magyar jövőt az is alakíthatja, hogy mi milyen mértékben érezzük felelősségünknek iskoláink fenntartását. E történelmi felelősségünk teljesítését elvárja tőlünk származtató népünk, nemzetünk, tizenhatmilliónyi magyarságunk, és elvárják gyermekeink is. Imádkozni minden nyelven lehet. A tábortüzek körül is minden nyelven közösségteremtő a hangulat. De Vörösmarty felszólítását, hogy "Hazádnak rendületlenül légy hive, óh magyar!", de Petőfi általános érvényű hazafiság - mércéjét, miszerint "haza csak ott van, hol jog is van", és József Attila elvárásait a jövőtől, amit igy sürget: "Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet!" — ezeket a gyémántszemeket és a magyar kultúra tengernyi többi kincsét megérteni, megérezni csak magyarul, a magyar nyelv és kultúra ismeretének birtokában lehet. És ezt a magyar nyelvet és kultúrát eszmélő, összefüggéseket is 8
