Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám
SSmffiffiSEIMK Gerle Gizella (Los Angeles, CA) MŰMÁRVÁNY A történet olyan, amiből sok van. Persze, mindegyiknek az lehetne a címe: "Variációk egy téma felett*," a körülmények, a családi állapot kiilönfélesége, mikor, hogyan hagyta el a család a szülőhazát. A nem lényegtelen részletek azok a sötét-színű-kocka-téglák, amelyekből a tragédia épülete összerakható. ... Mindent elvettek a Gruber családtól: asztalos gyárat, házat, földet. De az "irgalmas" hatóság a legfontosabbat még sem vehette el: maradt a puszta élet. Mindössze annyi történt, hogy az akváriumból kiszivattyúzták a vizet, az életet-adó vizet. Már most a hal boldoguljon, ahogy' tud. Gruberék kezükbe vették a vándorbotot, hátukra a kis batyut és elindultak. Sok viszontagság, nehézség után, — néha egy kis szerencse, de főleg a mama leleményessége segített, — eljutottak Belgiumba, onnét Caracasba, végül Amerikába, illetve Califomiába. A két fiú és egy kislány, még iskolaköteles korban, már Amerikában fejezték be tanulmányaikat. A két fid eollege-diplomával, a kislány is eljutott a college-ig, a lakberendezési szakmát választva főtantárgyul. El is végzett néhány szemesztert, de egyre türelmetlenebb lett. Számára érdektelen, nehézkes, de főleg túl lassúnak találta az oktatást. Búcsút mondott a college-nek és egyedül képezte magát. Könyveket vásárolt, azokat bújta; egy lakberendező vállalatnál kapott állást, ahol gyorsan kiderült, milyen rendkívüli tehetsége van a szakmához, amit önként választott. Tanult, tanult elméletileg és egyidejűleg a gyakorlatban is hasznosította már mindazt, amit tudott. Nem könnyű szakma. Ismerni kell többek között a bútorszílusok, házak, lakások berendezési formáit, tárgyait, visszamenőleg abba a korba, amikor még az ember egyedül ácsolta össze az első asztalt, széket, ágyat... A papa is dolgozott. Benne is a magyar őstehetség kiapadhatatlan forrása buzogott. Számtalan találmánya volt, sajnos nem is egy, amin mások gazdagodtak meg. Nála a tehetség nem párosult a jó üzletember éles szemével és pénzcsináló érzékével. Volt egy kedvenc hobby-ja: valami márvánvszerÖ anyaggal pepecselt; újabb és újabb anyagokat adott hozzá, gyúrta, összetörte, újrakezdte, mig végre egy garage-szerű helyiségben elkezdte a "gyártást. " Ebben az időben a "massza" még nem érdemelte ki a műmárvány elnevezést. Nehéz, szűrke, élettelen anyag volt, de már készültek a kávé-asztalokra való fedőlapok, könyvállványok polcai, majd később, ahogy az anyag egyre tökéletesedett, fürdőszobák mosdói, konyhák mosogató medencéi, még később már fürdőszoba-kádak, zuhanyozók, csapok, röviden: fürdőszobaberendezés. Gruber papa meghalt. Idő előtt, sajnos, a szive vitte el. Ha ma élne, a "pacemaker" meghosszabbítaná az életét... Az üzemet a két fiú, Lajos és György vették át. Dolgoztak éjjel-nappal, s amit a két fiatal tehetség ereje , a fantázia, a továbbképzéstanulás, a technológiában való jártasság, s mindaz amit az egyre fejlődő technológia lehetőségei megadtak, maradéktalanul hozzáadták a papa által elkezdett találmány 24
