Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám
JÓZSEF ATTILA. OLYAN ... az este sarkában ülsz csillámló sziklafal gubbaszt benned olyan huzatos az este mikor messzi csillagokról idefúj az örökkévalóság — napok hamujába kotor szemünk ez az idő melyben megnövök s haza mely játszani enged csillámló sziklafal ide mindenünnen befúj a szél mondataim közé köveket hiába illesztenék Mózsi Ferenc ELJUTOTTAM EDDIG Hát végre eljutottam eddig. Innen a holt Szín oly messze van... most látom suttogás volt szavam mert nem kerestem a köz kedvit. Mit írtam csak magamnak írtam hű hallgatója voltam másnak bús csöndemben volt a varázslat sose akartam hanggal nyíltan szólni. Féltem hogy a mágia szerte-száll mit kértem ki társul az égtől mielőtt elárvul testem és lesznek az ég fia — játszottam éveken keresztül töltöttem időm elmerengve — de néha még Fény szök szemembe ha bennem ismét új dal rezdül Tábory Maxim 15
