Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 2. szám

Ladányi András (Ada, Ohio):

SZIMBÓLUMAINK ÉS MAGATARTÁSUNK

Hát igenis, igenis, igenis,

Azért éltem tragikusan, bután Mert a sorsom magyar.

(Ady Endre: Régi énekek echója)

Az Egyesült Államokban már-már hagyományos vita tárgya a nemzeti himnusz, a »'Star Spangled Banner," amit Francis Scott Key írt az 1812-es háború egyik éjszakáján. Sokan kifogásolták a dallamát, amely egy angol bordalból ered. Mások a mondanivaló "szegénységével" elégedetlenek. így létezik egy bizonyos csoport, amelynek tagjai javasolják a jelenlegi himnusznak az "America the Beautiful" vagy más alkalmas hazafias dallammal való felcserélését. Bár a ,{Star Spangled Banner" valóban fukar mondanivalójában és dallama bizonyíthatólag egy bordalból származik, az amerikai nép szivébe fogadta és 1831 óta ezt tekinti nemzeti himnuszának. Azóta jól is szolgált! Fattyú eredete ellenére, sikert, kitartást és győzelmet hangoztatott és ezekkel az elvekkel-szimbólumokkal vezette az amerikaiakat a jelenig.

Számunkra mindez azért érdekes, mert nekünk magyaroknak igazán szép és eredeti a Himnusz-unk, dallamban is, tartalomban is. A Szózat is gyönyörű. De mindkettő (a Szózat kevésbé) tele pesszimizmussal és könyörgéssel. Ennek dacára a magyarok általában teljes megelégedéssel éneklik közös nemzeti hagyatékukat, a Himnuszt. Ironikusnak mondható,- hogy ez a szomorú, büszke dal mennyire hatásosan adja vissza az elmúlt évszázadok viszontagságait, és hogy ugyanakkor senki sem kifogásolja ezt. Pedig ki tudja, hogy nemzetünk sorsának egy-egy tragikus fordulatát nem tragikus önismeretünk idézi-e elő? Amerikában — a társadalomtudomány körökben — sokat beszélnek a "self-fulfilling prophecy"-ről, azaz arról, hogy egy személy vagy egy társadalom öndefiníciója, egyéni tudata és önismerete határozza meg lehetőségeit. Ha tehát a magyar múltat és jelent túlnyomórészt tragikus szimbólumokban látjuk akkor lehetséges, hogy a jövőnk is ilyen keretek között marad.

Egy másik példa erre, a köztudatban "Székely himnusz"-nak keresztelt dallam. Szép, bús és tragikus és igen kevés benne az Önbizalom. "Maroknyi székely"-ről beszél, mely "porlík mint a szikla. " Ebben is könyörgés hallatszik, hogy"Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!" Szép imádság, de nem hatásos csatadal. (Különben is, megkésett fohász.) Ezzel ellentétben, a románok "Horá"-ja programot állít a románságnak. Ösztökéli őket, hogy tartsanak össze és árasszák el a völgyeket, foglalják el azt, amire szemüket vetik, míg kiirtódik mindaz ami idegen és erős lesz a román nép és biztosítva lesz a román jövő.

Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy ideje "becserélni" a Himnuszt, a Szózatot, vagy akár a Hiszekegyet. Csupán azt állítom, hogy ezek mind imádságok, s mint olyanok, komolyak. Nem lehet velük jókedvűen, kevésbé fenkölt keretek között magyarkodni. Mondanivalójuk túl súlyos, szomorú és ünnepélyes!

11