Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám

talanul felszívódnak az amerikai nagyvárosok kőrengetegeiben. Az amerikai magyar szervezetek, magyar egyházak még mindig nem tudják kötelességüket. Az erdélyi magyarságért folytatott küzdelem elsőrendű feladata ezeknek a fiataloknak a megtartása magyarnak.

Az autóbaleset halálos áldozata nem az elveszettek közé tartozott.

* * *

Varga Márton 1970-ben, sport-lottóval nyert egy külföldi utat. Olaszországi tartózkodása alatt unokatestvére rábeszélésére kijött Amerikába. Marci tehetséges és szorgalmas fiatalember volt, megszerezte a gépészmérnöki diplomát. Pályafutása szépen ívelt fölfelé. Néhány hónapja a Hewlett-Packard nevű, nagy, elektronikus műszercégnél kapott új állást, fontos beosztásban. A szerencsétlenség napján éppen holmijának egy részét költöztette új lakóhelyére.

Harmincegy éves korában ölte meg az autó.

Márton nemcsak a munkában állta meg a helyét. Magyarságához is ragaszkodott. Minden magyar ügyet támogatott. 1977-ben lépett be a táncegyüttesbe és azóta lelkesen részt vett a csoport munkájában, szerepléseikben. Emellett szenvedélye a motor volt. Szerette a szép autókat, megtanult repülni, kiváltotta a pilóta engedélyt.

* * *

1975-ben látogatott haza először. Azóta minden évben ment Erdélybe. Első útjára Cadillac-kal ment. Kolozsvárott alig tudott a kocsijába beszállni a bámészkodó tömeg miatt. Hát még kicsiny falujában, Magyarlónán! Vajon miért választotta ezt a kocsit? Hiszen biztosan hosszú időre adósságba verte magát miatta. Megmutatni

édesanyjának, hogy nem kallódott el a fia Nyugaton? Felvágni a hajdani barátok előtt? Dacos virtussal elhajtani a román csendőrörs kapujánál ? Fölényesen integetni az autó ablakából a titkos rendőrség besúgóinak ? Vagy talán egy kislány háza előtt suhanni és merev arccal elfordulni, amikor meglebben a függöny, soha nem felejtve egy régi, fájó sebet?

Az urna, ami Varga Márton hamvait őrzi, nem tud a feltoluló kérdésekre megfelelni .

* * *

Magyar Kálmánéknál beszélgetünk egy este. Kálmán és Judit a Hungária táncegyüttes vezetői. Élvonalban küzdenek a magyar néptánc méltó színvonalú amerikai képviseletéért. Ók a forrása annak a szellemnek, mely a Hungáriát nemcsak táncegyüttessé, hanem családdá is teszi. A Hungária is segített azokban a szomorú tennivalókban, melyek az emberi halált kísérik. Gyászszertartás, elhamvasztás, anyagi ügyek rendezése, a család értesítése, a hagyaték leltározása és megőrzése, hogy majd valamilyen formában el lehessen juttatni Magyarlónára, a kis Kolozs megyei faluba, a gyalui járásban.

Kálmán a hátramaradt emlékeket mutatja, leveleket, fényképeket. Szép, gyöngybetűs sorok Varga Erzsébettől: "Édes fijam, olyan kicsi idejig voltál a tavaly itthon. Mikor jössz megint?..."

Marci jól tudott fényképezni. Szép képekben örökítette meg Erdély magyar örökségét. Képek Kolozsvárról, Váradról. Látogatás a házsongárdi temetőben. Kos Károly, Bartalis, Reményik, Asztalos, Jósika Miklós síremlékei. Dsida síremléké-26