Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám

visszafutok és rohanok a kovácshoz . Csináltatta m egy hosszúszárú, éles kampót . Vissza a csónakhoz! A halat húzom és visszaengedem. Azt hiszi, hogy megszabadult és nagyot csap.

A kovács jön a nagy kampóval és sokan futnak vele Még egy vőlegény és menyasszony is, akiknek ma lesz az esküvőjük. A kovács bátor volt és bejött hozzám a csónakba. Én közel húztam a csónakhoz a halat, a kovács pedig a hasába vagta a kampót. Egy nagy kasba tettük a harcsát és rá a mázsára. Harmincöt kilós volt. Mondom a vőlegénynek, hogy maga nagyvagyonú ember és tegye emlékezetessé ezt a szép napot. A szép menyasszony is megérdemli. Vegye meg ezt a harcsát. És csináljanak estére egy nagy halvacsorái. Ezt az egész környék emlegetni fogja, mert ilyen vacsorával senki sem tette emlékezetessé az esküvőjét. A kissé italos legény büszkén kérdi, hogy mennyiért adom. Mondom hogy a harcsának Aradon 70 lej kilója . De magának és a szép kis menyasszonykának odaadom ötvenért. Mert olyan szép pár maguk.

— Isten az atyám, hogy én ezt megveszem.

— Ha én a maga helyében lennék, idehozatnám a házamból a cigányokat es zeneszóval, táncoló legények kíséretében vinném végig a falun ezt a szép nagy állatot a lakodalmas házhoz,. Otthon a nagy káposztás tekenőben vízbe tenné m estig, hogy a maguk tiszteletére gyönyörködjék benne a nép.

— Én is ezt teszem. Fussatok a zenészekért. Magát meg ráadásul meghívom vacsorára

— Szívesen elfogadom.Én szeretném felbontani a harcsát. Épp maegy hete, hogy elvitt tőlemhatkilóhalat.Szeretnémlátni, hogy mit találok meg belőle a gyomrában.

A halakból semmisem maradt. De a spárgát, amivel fel voltak kötve, nem tudta még elemészteni . Mostmár láttam az újabb, még nagyobb halászati lehetőséget. Hazasiettem és bementem az Andrányi nagy vaskereskedő céghez. Nagy horgokat kértem és még nagyobbat. Ennél nagyobb már nincsen— mondja az üzletvezető, akiengemjól ismert, mert az én hajdani mesterem volt az ő házi lakatosa. Kérdi, hogy mit akarok fogni.

— Tudtommal a Maroson nincsenek cápák.

— Az nincs, de 50-60 kilós harcsák vannak.

— Én még erről nem hallottam. S ezeknél a horgoknál nagyobbat senki sem keres.

— De én keresek, és Kocsis úr, legyen szíves, rendel jen nagyobb mennyiséget.

— Ha tudnám, hogy nem marad a nyakunkon, rendelnék.

— Már fogtam is Bodrogon egy 35 kilósat. A Maroson nyüzsögnek a nagy harcsák és mérhetetlenül pusztítják a nemes halakat. Mi halászok nem tudjuk megfogni ezeket, mert nincs megfelelő horgunk.

Az inast elszalasztottá a harmadik raktárba és odahivatott egy bodrogi raktármunkást.

— Fogtak-e maguknál a Marosból egy nagy harcsát?

— Fogott bizony ez az úr, mégpedig egy 35 kilósat!

— No, próbára rendelek ezer darabot.

A helyzet az volt, hogy a halászok azt hitték, hogy ezeket a vén dögöket horoggal nem lehet megfogni. De nagyon ritka eset az. amikor a hálójukba kerül egy. Részben.

24