Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 4. szám

látogatásra, majd Pestre, fiam lakására. A rendőrségen a bejelentést irányító rendőr udvariatlanul mordult ránk, mert nem oda álltunk, ahova 8 megszokta. Otthagytuk, elmentünk a bankba. Ott megszámoltam, tizennégy kislány meg asszonyka pietykázott, s egy csekkbeváltás negyed óráig tartott. Végül haragos arccal, szó nélkül nyomta az orrom alá a forintokat az egyik. Meg is kérdeztem, "Miért nem mosolyog?" Olyan dühösen néz rám, mintha a lábán állnék, s aztán azt mondja, hogy "Mert rossz kedvem van." "Na, akkor én meg nem köszönök el magától, s ezzel levittek leszünk" — mondom búcsúzásul. Bárgyú a képe, nem tudom, értett-e? Megyünk a Közértbe. Ott viszont mindenki sürög, dolgozik, a választék óriási, az áruk frissek,a géppuskaszerűenkopogó pénztárosnak meg is mondom, hogy milyen kitűnően dolgozik. Kicsit csodálkozva, de hálásan megköszöni, örül, mosolyog, utánam néz, látszik, nincs szokva a dicsérethez.

Éjjel a kimerültségtől nem tudok aludni. Az éjjel folyamán kétszer is felugrok leütni valakit, mert reccsent a padló. Reggel nyolc körül alszom el. Szerda van. Délben a Mátyás Pincében ebédelünk Miskával, Sanyival s egy festővel. Én rettenetesen rossz fizikai állapotban vagyok. Meggyőztem magam, hogy a mellettünk levő asztalnál ülők, két bőrkabátos férfi az ÁVH (most BM) besúgói. Ádám azt állítja, hogy ez nálam csak az előrehaladott paranoia jele, s hogy a két bőrkabátos német turista volt. Én meg azzal érvelek, hogy attól, hogy én paranoid vagyok, ők még nyugodtan üldözhetnek. Hát ebben maradunk.

Este családi összejövetel volt. Sok jó és rossz élmény. A jó főleg anyagi jellegű. Sokan itt jobban élnek, mint ott (materiális szempontból). Rossz azért, mert pl. sokan majdnem úgy mutatkoznak be, hogy "Trabant vagyok" vagy "Zsiguli vagyok." Annyira az anyagiakra, a külsőségekre adnak, s nem "erkölcsükbenvan eleganciájuk." Volt olyan is, aki Erdélyről úgy szólt, hogy Románia, meg aki nem tudta, hogy mi a "haza." Persze rengeteg jó élményünk is volt, családi szeretet, összetartás. Másnap, csütörtökön még felhívtam |lllyés| Gyula bácsit. Flóra néni beszélt velem, mert Gyula bácsi nagyon roszszul van. Pár hete tettek be neki "pace maker"-t, s most más nyavalyát is összeszedett. Viszont javulóban van, s amint tud, nekiáll aMártonAron féle írásnak. Nagyon örült, hogy nálunk milyen jól mennek a dolgok. Hogy megfogadtuk tanácsát, hogy dörömböljünk, s hogy betöltsük azt a feladatkört, amit Erdély magyarsága töltött be a török megszállás idején.

Csütörtök este még nagyot nótáztunk Apósoméknál. Szólt a Kossuth nóta meg a népdal éjfélig. Azután pénteken útra keltünk Amsterdam felé. A határon semmit se néztek. Most szombat van. Délután négy felé jár az idő. Cica a várost járja, én meg a hotel-irodámban ütöm a gépet egy újjal. Most elindulunk Csoóri fiát keresni, aki egy Muzsikás nevű zenekarral szerepel itt. — Szeretettel ölel benneteket: Béla

25