Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 4. szám

kopasz, melegszívű román ember, de hogy kedvünkbe járjon, állandó szóhasználata, hogy "mi magyarok," s persze tökéletesen beszel magyarul.

Másnap reggel aztán visszamentünk a körosfeketetói vásárba. Itt 5-10 000 ember tolong, végzi az őszi bevásárlást ruhaneműkben, háztartási berendezésekben stb. Valószínűleg ez az utolsó és legnagyobb ilyen régimódi vásár egész Európában. Az ottlévok egyharmada román, egyharmada magyar, egyharmada cigány. Van jóslatot mondó papagálytól kezdve szétfűrészelhető cirkuszi nőig minden, ami az ősi vásárhoz tartozik. Mindenki tud magyarul, mert magyar ember (legalábbis akikkel mi voltunk) elvből nem szólal meg románul, s mivel az ottani nyomorhoz képest a magyarok "pénzesek, " jé a nyelvükön valamit tudni. Minket a vásár űj része nem érdekel, megyünk a kirakodó vásári részre TÜcsiékkel van egy népzene és néptánc szakember, aki eldugott hangszalagjára mindent megörökít. Azért eldugott, mert Romániában nem szabad fényképezni, filmezni, magn<5zni. Szóval ahol zenét hall, oda megy, s ilyen alkalom bőven adódik, ugyanis a cigányok ha eladtak valamit, azonnal táncra perdülnek, előhozzák a híres bihari hegedűket (olyan, amin egy kürtszeríí nyúlvány ei'Ősíti a hangot) s járják. Itt árulják az óriási szűröket, a kirakodó piacon pedig mindent, amit tobbszáz év összegyűjthetett a falusi padlásokon, szekrényekben, s most pénzzé tehető, mert keresik "Magyarból." A csoport mind kiváló ismerője a népművészetnek. Nemcsak a magyart, de a románt is ismerik, szeretik, gyűjtik. Nekem egy kopott, hímzett bőrmellény tetszett meg, melyet egy idős parasztnéni árult. Még az anyjáé volt, aki ott lakott Nyárszón (Bánffyhunyad mellett). A mellényt áruló 70-éves leánya többször is eimondja, hogy "a hátát is megtekintsék, " de azt már nem említi, hogy miért? Persze a Kossuth címer az ok. Azt hiszem 400 lejért (680 Ft., $30) vettük meg, hosszú, barátságos alkudozási ceremónia után.

Én persze filmezek, nem törődve a tilalmakkal. Cigány anyát kendőben függő gyermekével, ki. akkor szopik amikor ő akar, mert anyja nem takarja el a keblét. Szilágysági pakulárt (hegyi juhászt), kinek öltözete nem sokat változott az évszázadok folyamán. Hosszú, vakaresos haja az Árpádokat idézi, tartása a régi magyar gerincet, s makulátlan tisztasága egyenesen a csodával határos ebben a sár- és ember tengerben. Csak egy példa az állapotok balkániasságára; meglátok egy kék kis autót, melynek már nem jutott máshol hely a parkolásra, mint a Körösben. Leugrom a vízpartra, hogy lefilmezzem. Megcsúszik a cipőm egy ürülékhalmon. Mostmár nézek a lábam alá, de nem segít, mert mint az istálló falát a legyek, úgy teleszarták a vízpartot, hogy másra lépni mint szarra nem is lehet. Ezért is olyan nagy öröm nekem, hogy a jólétben és higiéniában nevelkedett gyerekeim észreveszik a sok piszok, lökdösődés, nyomor mögött az ősi, büszke kultúrát, az örök emberi értéket, a lélek gyémántjait, s mint a kincskereső aranyásók, úgy vetik magukat a kirakodó vásár rongyai között a kutatásba ....

Kalotaszeg egyik falujában, Mórán, délután négy körül. Hajtják haza a bivalyokat, konganak a kolompok, Cica egy kicsit félve, de filmezi a csúnya fekete állatokat. Behívnak az egyik házhoz. A "kutyafejű tatár" hír ellenére (mely a második, krími tatárjárás idejéből, ca. IGOO-bói származik, mert a letelepedő tatárok vére elkeveredett a magyarokéval s a magyarság azokat is beolvasztotta, mint fogja ezeket is most, a "harmadik tatárjárás" idején) magasak, szőkék. Mintha múzeumba lépnénk, a hímzések, faragások áradata mindenütt, Kisó (ami magyarul Anna) népviseletben, a ház gazdája csizmásán. Az egyik meny meleg bivalytejért megy a szomszédba, míg az asztal megtelik minden finomsággal, az általunk hozott bort (úgy tűnik, hogy nemzeti színű címkéje miatt) felteszik a díszhelyre, a faragott szekrény tetejére, s megindul a beszélgetés. Ennek, mint egy színdarabnak, megszabott formája, rendje van. Megtudjuk, hogy itt minden házban ugyan21