Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 3. szám

Ekkor azonban már szerte a világon - messzi tájakon - újra lengett ~ä szétszórt árvalányha'jésa liliomos cserkesz zászló.

* * *

A háború vihara végülis nyugatra sodort. 1945. április 1-én éjjel hagytam el az ország területét. Amig alakulatom elvonult, a határsorompónál lovamat szembefordítottam a menettel és fogadalmat tettem, hogy amig élek - ha most elhagyni is kényszerültem az országot - a magyarságot szolgálni fogom minden erőmmel. 35 esztendeje ennek. Azóta nem szűntem meg ezt a fogadalmat teljesíteni. /A szerző önmagáról./

MENEKÜLÉS

S fellobbannak az éjszakák utad-fürkészo fényei; figyel a rét, az úti fák; buvó magányod őrei.

Hűvös a harmat. - Moss kezet és ásd ki hű apáid arcát, hogy menekülő életed szép árnyaikkal eltakarják.

Vagy, itt egy fűszál s döfd tövig köd-bordás napjaid szivébe, mig az aknák közt átszökik szegény, szelid világod fénye.

És felkelnek a csillagok és megmozdul vackán az Isten, hogy téged, akit elhagyott, a senki földjén átsegítsen.

Fáy Ferenc