Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 3. szám
A Magyar Baráti Közösség Tanácsa felkérte az amerikai magyar lapok szerkesztőit, hirdessék meg az 1979-es Lake Hope-i magyar hetünket. Többen készséggel kisegítettek, másokválaszra se méltattak. Utóbbiaknál sokkal őszintébb volt Dengl Miklós, a Katolikus Magyarok Vasárnapja felelős szerkesztője, aki tiptoppra visszaírt: "Nagyon sajnálom, de olyan műsort, amelyen Faludy György szerepel, aki Prohászka Ottokár szobrát ledöntötte nem közölhetünk. Mások is vannak, akiknek nevét nem szivesen említenénk a Vasárnapban." "Hát ugye így haladnak keresztényi türelemmel a nagy magyar egység felé" — jegyzi meg keserűen Dengl levelének másolatán Lipták Béla, aki a hirdetésünket szétküldte. Megbotránkozását megértem, de megértem Dengl Miklóst is: ő félti a lapját. Mit szólnának a Vasárnap olvasói, akiket évtizedek óta harcos katolikus szellemben nevel maga a lap, ha olyanokat hirdet meg a szerkesztője, akiket eddig ördögnek festettek? Ám a Lake Hope-i magyar héten nem lesz fekete mise. s nem ördögök a műsoron szereplők, Faludy György sem az. Ami Faludy szobor c módját illeti, nem helyesli azt a Magyar Baráti Közösség sem,, de mivel az előadások szabad fórum jellegűek, meghallgatnánk azt is, ha történetesen arról számolna be. Hozzátesszük még, hogy lehetett oka a hevületre Faludynak akkor, amikor ebben az Ízléstelenségben részt vett, hisz Prohászka szelleme, amit Dengl még ma is képviselni vél, hozzájárult ahhoz, hogy ezrek közt Faludy se találhassa honját a saját hazájában a második világháború alatt. Amúgyis; negyedfél évtized telt el azóta, s tán már túltehetnénk magunkat azoknak az éveknek a nagyon szomorú eseményein legalább itt, a szabadnak nevezett szétszórtságban. Nincs köztünk, aki így vagy úgy ne bunhodte volna meg még atyái vétkeit is azóta,- lám, Faludy is megszenvedte Rákosi börtöneit. Az ironikus ebben az ügyben az, hogy Faludy, akiváló filozófus költő, műfordító, Villon megmagyarosítója, a középkori katolikus líra ápolója, a Tragödie eines Volkes és a My Happy Days in Hell szerzője, bizonyos szempontból közelebb áll Denglhez, mint azt egyikük is álmodni merné. Mert Faludy, bárcsak közvetve és átvitt értelemben, szerzett bizonyos érdemeket egy másik, a Prohászkáénál sokkal masszívabb pesti szobor ledöntése körül is. De tulajdonképpen nem az volt a célom, hogy Faludy Györgyöt védelmezzem, hanem hogy Lipták Béla barátom megjegyzéséhez fűzzek egy-két gondolatot. Sitt Dengl "Mások is vannak" kezdetű, odabiggyesztett mondatából indulok ki. Ebben ugyanis már nem lehet olyanokról szó, akik ellenségei annak a teológiának, amit a Vasárnap hirdet. Elkerülhetetlen tehát az a következtetés, hogy Dengl minket ért, a Közösség vezetőit. S ha úgy van, akkor oda jutottunk, hogy Szent Ferenc magyar utódai megemlíthetetlennek tartanak mindenkit, aki előítéleteiket nem osztja. Mi pedig szívesen látunk, örömmel meghallgatunk mindenkit, igazi felebaráti szeretettel. Volt köztünk már katolikus lelkész, unitárius és református püspök, hungarista személyiség, kommunistakövetségititkár, népi író, urbánus filozófus. Eszterhás István is a vendégünk volt, Dengl jobb sorsot érdemelt elődje a Vasárnapnál. És ez a sokféle ember nem mindig győzte meg ugyan, de nem is falta fel soha egymást,- s rádöbbentünk, hogy je, ezt így is lehet, nekünk is, magyaroknak. Szép dolog ez valahogyan, lélekben felemelő. S milyen szomorú, hogy éppen azok a magyar testvéreink, akik a szeretet egyenruháját viselik, nem képesek a jézusi tanítás jegyében élni, gondolkozni. Mert aki csak egyházát szereti teljes szívéből, teljes leikéből és teljes elméjéből az bizony nem érti a Mester szavait! Bocsássa meg nekem Dengl Miklós e sorokat, hanemígyvan. Meg hát, mint mondtam, igaz, hogy ő a lapjáért felel. De vajon ki felel majd az olvasóiért? —ejl
