Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 2. szám
Reméljük, hogy nemcsak Végh könyve, hanem minden szociográfiai mfí esetében így történik: a régi bajokon keresztüllép az idő. De olyan optimisták ne legyünk, hogy magán a valóságfeltáró irodalmon lép keresztül az idő, mert ~ József Attila kristálytiszta szavaival: és megint fölnéztem az égre álmaim gőze alól, s láttam, a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol. 9 A szociográfia körül ebben az évtizedben írók, kritikusok, irodalomtörténészek és politikusok bábáskodnak. Jellemző, hogy már két ízben tartottak konferenciát Kecskeméten, 1970-ben és 74-ben. Mindkét összejövetelt a táborba-szerveződés, az egymásból-erőt-merítés, a tapasztalatok kölcsönös kicserélésének szándéka hozta létre. Az irodalom, annyi év után végre, kiléphet az oppozícióbél, nincsenek a hatalommal ellentétes érdekei. A sorompók felhúzva, maga a miniszterhelyettes bátorította, buzdította az írókat a valóság minél mélyebb, minél részletesebb feltárására — a nemzeti, az összes társadalmi energiák felszabadításának az érdekében — mégis, a szociográfiának ezután sem lesz zavartalan diadalát ja — ez csendült ki a tanácskozások hangvételéből. Csoorl Sándor már 1964-ben így vall a Tudósítás a toronyból utószavában: "Ezt a könyvet, bármilyen furcsán hangzik is, kétségbeesésemben írtam. Verseket szerettem volna írni helyette, de nem sikerült . . .. E kétszázegynéhány oldalas prózát három-négy jó versért gondolkodás nélkül, odaadnám .... A Tudósítást a toronyból a falu átszervezése idején kezdtem írni. Talán jó, hogy megírtam, de többé nem vállalkoznék hasonló feladatra. Miért? Azért nem, mert ha a könyvben lappangó háromnégy drámát bontom ki, akkor írom meg az igazat, történelmi, drámai értelemben egyaránt. Így csak beszámoltam néhány általam felismert igazságról, ami nem azonos az igazság működtetésével. S legföljebb megbökkentést vált ki, nem megrendülést . . .. Saját kudarcaimból és másokéból szűrtem ki, hogy úgynevezett valósághoz tapadásunk közben áruljuk el legtöbbször a valóságot .... Annál is inkább, mert ami állampolgári szándéknak nemes, nem biztos, hogy az íré munkájában is az .... A korlátozó szabadságot, mint a használni tudás eszközét fogadtam el, ahelyett, hogy félrelöktem volna. Írni annyi, mint választani, nem pedig eleve odakötözni magunkat Odüsszeuszként valamilyen árbochoz . . .." Tőlem is több interjúban megkérdezték már, mért lettem hűtlen ehhez a hasznos műfajhoz? A riport, a szociográfia <— egyes irodalmárok szerint — az "előttes” állapot terméke, amikor az író még nem rendelkezik a műalkotáshoz szükséges távlattal, de nem tud várni élményei megformálásával. Ilyen is van, mint láttuk. De én soha nem a novelláim helyett írtam a riportokat, hanem mindig egy-egy konkrét esetben próbáltam velük segíteni. Voltak riportjaim, amelyekkel egy-egy falu sorsát sikerült megoldanom. De: az irodalom nem irányul közvetlenül a gyakorlatra. Annak problémáiból nő ki és végső soron oda is hat vissza, de nem direkt módon, hanem érzelmi és tudati áttételeken keresztül. Mint íré, mindig onnan indultam, ahova a szociográfus eljutott. A szociográfiának célja van, a művészetnek oka — és ez minőségi különbséget jelent. A fikcióban megjelenő világ a mindennapi jelenségvilághoz képest már lényeg. 35
