Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 2. szám
Csúcspontját az 1937-es évben érte el, amikor a legsúlyosabb müvek megjelentekés megérett az idő az összefoglalásra, A Magyarország felfedezése sorozat terve Sárközi György érdeme. Sárközi tíz részre osztotta fel az országot és tíz írét kért fel a tájak társadalomrajzának megírására. Azonban ebben a sorozatban mindössze három mű jelenhetett meg: a Viharsarok, a Futéhomok és a Cifra nyomorúság. "Veszélyes munkát végeznek azok az írók, akik nyugtalanságot keltenek" — írja Szabó Zoltán A tardi helyzet 3. kiadásában. Igen, ez volt a cél: nyugtalanságot kelteni. De a hatalom viszszaütött. Megkezdődtek az írói perek: nemzetgyalázás címén Illyést, Kovács Imrét. Sárközyt egy hónapi, Féját, Erdeit két hónapi fogházra ítélték. A könyvek elkobzása, a gyűlések betiltása, a cenzúra kíméletlen működése szétbomlasztotta a Márciusi Frontot. A műfaj lefutotta útját, az évtized végére elapadt. Amikor az ország már "fel van fedezve, " a társadalomleírások egyszerű szaporítása már sehova sem vezethetett. 2 Tizennégy éves koromban, amikor minden érzékeny kamasz elkezdi — én abbahagytam a versírást s elhatároztam, hogy prózaíró leszek. Két felismerés késztetett erre. Az egyik: "eszközeimet" hirtelen elégtelennek éreztem a megélt háborús borzalmak kifejezésére. A másik: rájöttem, hogy nekem történeteim vannak, emberi figuráim, akik konfliktusba kerülnek egymással, s ez a konfliktus az időben folyik és záródik le. S a XX. század közepén, Ady Endre után történeteket nem lehet versben elmondani. Nem lehet eposzt írni, mint Vorösmary sem balladát, mint Arany. Tehát a lehető legjobbkor találkoztam a népi írókkal. A szociográfia második virágkora idején, a 60-as, 70-es években nagy viták folytak arról, hogy egyáltalán miféle műfaj a szociográfia? Engem nem zavart, hogy önéletrajzot olvasok, minta Puszták népe és a Számadás, vagy tudományos, s mégis líraián szuggesztív prózát, mint Erdei művei. A legnagyobb hatással Erdei Ferenc volt rám — aki a nagy író rangját érdemelte ki, noha egyetlen novellát, vagy regényt nem írt. Ebben osztozik vele Kovács Imre és Szabó Zoltán is. "Menekülnek mindenütt a parasztok, ahol nagyon nehéz már viselni sorsukat és reményük sincs arra, hogy az valaha is könnyebb lesz. Idegen táj csábítja a menekülőket, azavilág, ahol nem kell parasztnaklenni. És mindensors jobbnak tetszik a megunt parasztinál, legyen úri, polgári, vagy szolgai állapot. Ezis olyan, minta járvány .... A sokféle menekülőt egyféle ok küldi: nem akarnak parasztok lenni többé. Elég volt a keserves és szüntelen való munkából, elég volt a rideg és sovány életből, elég volt a szigorú és fojtogató közösség állandó ellenőrzéséből és ösztökéléséből és elég volt abból a kultúrából, amely csak lopva és hideg fegyelemmel teremthetett műveket, de igazi főiszabadulást soha .... . . . Parasztnak lenni most már nem lehet. . . . Mégishiszek. Tagadom a parasztsorsot és hiszek az emberben, aki paraszt. Nem szabad parasztnak maradni. Kevés és méltatlan ez a sors .... Akkor 22
