Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 1. szám
nyezetről, eseményekről, stb. A szereplők csak lényegtelen segédeszközök, bár szimbólum alanyoknak is vélhetjük őket, de ügy is csupán hordozói a rejtett mondanivaló köré épített bele-rá-elmagyarázó montázsnak. Ahogy egy valódi kompjuter keresné egy kárdéskomplexumra adandó legmegfelelőbb választ, ügy válogat az író az agy-kompjuter szüleményei között. S mivel lelkileg önmagából eltávozott, az agy-kompjuter — a lebegő állapotban— nem kapott újabb irányító impulzusokat, újabb utazításokat, csupán a memória egységben tárolt korábbi adatokra támaszkodhatott. Ebből, következik az első objektív sejtelem (amihez az irodalom tapasztaltságnak semmi köze), hogy a könyvben leírtak kapcsolatban vannak az író korábbi életével, — bár a könyvben szorgosan álcázza ezt. Az epilógusok mintegy rövid összefoglalói az egyes fejezeteknek, s ezek "olvasott megélése" újabb következtetéseket sugall. Az az érzésem, hogy az író az élet értelmére keres választ, s ezen belül saját életének epizódjait vizsgálja felül. Ehhez kapcsolódóan történelmi, politikai, világnézeti történések ás elvek alapjaihoz, azok megítéléséhez is eljut. Teljesen kitárulkozni azonban nem akar, s ezért túlrészletezett ’’szósszal, ” erőltetett abszurd humorral ködösíti, kerekíti, egészíti ki az agy-komputer emlék-halmazát. Szimpátcky, Lapcsik néni és Vásott doktor párbeszédei, de az epilógus versek is több helyütt arra engednek következtetni, hogy az írónak az életről alkotott véleménye — ’’szuper-idegen” mivoltában — az, hogy az Élet maga is groteszk, abszurd, többnyire igazságtalan viccek sorozata. S mint a regény szerkezete, az élet is egy önmagába' visszatérő görbe vonal: "porból lettünk - porrá leszünk. ” A burleszk tehát ez esetben kifejezési segédeszköz és eszmei mondanivaló is egyben. Eddig az én szubjektiven egyéni ki-álmodásom a könyvből. Nem feltétlen egyedüli és végérvényes igazság, (a frekvencia felharmónikusok Szűts és jómagam esetében könnyen eltérőek lehetnek) Meditációs állapotomból eredő "nyomozati adatok” alapján már az író egyéniségére is kedvezőbben lehet következtetni. Ha valaki egy levesre való zöldségnek vóli fejtegetéseimet — joga van hozzá! —rajta, olvassa el a könyvet, s hálásan fogadok minden helyesbítő kioktatást. Az első követ az vesse rám, aki jobb magyarázatot produkál. Szűts Gábornak ajánlom, nézze derűsebben az életet, az optimizmus az örökélet első lépcsője. írói célkitűzésének az olvasó szórakoztatását nevezi meg "mindenekelőtt!" Az olvasó nem szórakozik igazán, ha nem tudja miről van szó — inkább bosszankodik, és semmiképp sem hajlandó lelki meditációt végezni. A szürrealizmus olvasati módszerét sem ismeri, hiszen nem Gide, Breton, Crevel, Éluard vagy Raymond Queneau realitáson túli művein nőtt fel. S bár a szürrealizmust művészetnek vélik (nevezik), mégis csak a valóság és képzelet közötti kölcsönhatások önámító játékos kalandja, semmi más. Az igazi művészet: érthetően és világosan írni, ha szimbólumokkal, modernül is, de szépen. S ha nem szépen, hát csúnyán* kíméletlenül, de hatásosan. Az irodalom nem lehet öncélú, mert bizonyítottan embert és társadalmat formáló gigantikus erő. (öncélú, ha nem közérthető) Mindannyiunk feladata, hogy az irodalom betöltse hivatását. Megrendelhető a Vagyunk kiadó címén: 8 München 2, Landwehrstr. 65, W. Germany, vagy a szerzőtől: Fack 211. 12102 Johanneshov 2. Sweden. Ára fűzve: 20 DM, kötve: 25 DM. — Nagy Károly E. Török István: Katolikus magyarok Észak-Amerikában Hosszú tíz esztendős kutató és adatgyűjtő munka után a Katolikus Magyarok Vasárnapja kiadásában megjelent Török István könyve az amerikai katolikusok történetéről. A kötet arról tanúskodik, "hogy idegenben is életrevaló az ezeréves magyar kereszténység. " Idézet a könyvhöz csatolt ismertető lapról: "A könyv a második millennium kezdetén 41
