Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 1. szám
KÄirrffiK Kutas Erzsébet: Nem árnyak ők.., Iskolapadi ős-emlék az nekem, hogy az írás szerkezete: bekezdés, tárgyalás, befejezés. Bekezdésként itt —bármennyire is szokatlan — egy vallomásnak kell állnia. Kutas Erzsébet könyve már jő ideje nehéz kő a szívemen, mert ahányszor meglátom akönyvespolcon, mindig elfog a bűntudat: még mindig nem írtam rőla..-. Pedig nagyszerű regény ez, szomorú időkről szőlő, valódinak ható történet. S mennyire igaza van Űjváry Sándornak a bevezetőben, "hogy az első oldalak elolvasása után megfeledkeztem arról, hogy 'első regényt' olvasok, magávalragadott a történet, de éltem a regényt. " Pont ez történt velem is. Kutas Erzsébet a legnagyobbakra jellemző virtuozitással sűríti bele ebbe a regénybe a II. világháború utolsó évei és az 1956-os forradalom közti, bűnösen nyavalyás időszakot, amely időszakról pedig könyvtárnyi mennyiséget lehetne összeírni, s íródott is ilyen-olyan esztétikai, ideológiai, különböző izmusokat szolgáló irányzatokkal. Mégis, ami megejtő és lebilincselő e regényben, hogy szereplői által érzékelteti az eseményeket, amelyek így másodlagos szerepet kapnak a cselekményben. Nem a háború, sem a forradalom, sőt a közben eltelt évek szenvedésekkel telített eseményei sem fontosak, —az embersors a fontos és maga az Ember, így nagy E-vel. Aztán, hogy a regény olvasása közben, a szereplők körül bonyolódó nagyonis emberi események hátterében egy vizuális korrajz is kibontakozik: ez az írónő külön érdeme. Most, hogy szigorúan magamra parancsoltam e recenziót illetően, ismét elolvastam a regényt. Ez alkalommal már lassabban, figyelmesebben mérlegelve az események logikai folyamatosságát és sok egyéb dolgot, a jellemábrázolástól a mondatszerkesztésig. Ez a könyv (mint írtam: nagyszerű regény) megérdemli a kétszeri, sőt többszöri olvasást. Valamit azonban nem szabad elhallgatnom, ami épp az újra olvasáskor tűnt fel. Kutas Erzsébet gondolattársításai néha — különösen szerelmi epizódokban, vagy hosszúra sikerült mondatokban — elvesztik logikai egymásból következőségüket. Mondhatnánk, a mondaton belüli mozaiktörténések — közbeeső magyarázat nélkül — "átfedik” egymást, s ebből következőleg illogikus hatást keltenek. Az egyébként szabatosan és szépen író Kutas Erzsébet esetében ez csak egy módon magyarázható: az energikusan pergő cselekmény írás közben magát az írónőt is elragadta. A "Nem árnyak ők... " két család sorsán keresztül mutatja be drámai erővel az adott kor magyar bajait, problémáit, szenvedéseit. Nehéz kor, s Iszonyúan nehéz szerelmi történetet írni e korra úgy, hogy az a történelmi események elé tudjon lépni hatásosan, dominálóan. S ez az, amit Kutas Erzsébet sikerrel valósított meg első regényében. A kötet megrendelhető a szerző címén (1439 County Line Rd., Rosemont, PA 19010), vagy a kiadótői: Griff Verlag 8 München 81, Titurelstr. 2 |ll. Ára, fűzve: $8.00; kötve: $10.00. —Nagy K.E. Illyés Gyula: Hattyúdal ébreszt, vagy Lehet-e a népnek művészete? (Magvető Kiadó, Budapest, 1976. "Gyorsuló idő" sorozat.) A szerző ezt a tanulmányát az UNESCO nemzetközi, angolui-franciául megjelenő folyóiratának felkérésére írta a néphagyományokkal közvetlenül kapcsolatos irodalomról. Első megjegyzésem, hogy tárgyát tekintve, az 58 oldalas kis füzet címe félrevezető: népművészetről általános értelemben alig ván szó benne, fejtegetései túlnyomórészt a népíródalomra vonatkoznak. Kár. Ha Illyés a könyv címéhez híven, a népművészet egyéb ágait 38
