Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)

1979 / 1. szám

Szendrey Tamás (Erie, PA):

MAGYAR TÖRTÉNELMI EMLÉKEK MEGŐRZÉSE ÉS ÁPOLÁSA KÜLFÖLDÖN (ITT-OTT Találkozón elhangzott előadás)

Népünk és nemzetünk történetének s történelmi emlékeinek ápolása, megőrzése, továbbadása a történésznek elsődleges és szabadon választott feladata és hivatása; viszont ennek a feladatnak ellátása nemcsak a történészeken mdlik, szükségünk van az egész társadalom nélkülözhetetlen és áldozatkész közreműködésére is. Az évszázadok folyamán népünk és krónikáink, később pedig történészeink, ellátták azt a nélkülözhetetlen feladatot. Népi és nemzeti hagyományaink, történelmi és egyéb irodalmunk, könyvtáraink és egyéb kultúrális intézményeink, levéltáraink és vidéki kúriáink gyűjteményei, tanúskodnak nemcsak múltunkról, hanem múltunk iránti érdeklődésünkről szintén. Ahol léteznek a kellő intézmények a múlt emlékeinek ápolására és megőrzésére, ott sem könnyű mindig megőrizni a múlt többrétegű, szerteágazó és könnyen veszendő emlékeit; a külföldre szakadt, szétszórtsági magyarságnak pedig még nehezebb megőrizni emlékeiket,—akár az otthoni, akár a külföldi emlékeikről beszélünk, — egy idegen világban. Viszont akármilyen nehéz is ez a feladat, továbbélésünk ezt is megköveteli. Sajnos, vannak egyéb fontos teendőink is, pld. a nyelvoktatás, közösségi életünk ápolása, viszőnünk az anyaországhoz, az itteni világ tájékoztatása és saját életünk fenntartása; de az emlékeink megőrzése, ápolása, s nyomatékos!továbbadása szerves része minden más feladatunknak. (Nem térhetek ki a számtalan összefüggés ismertetésére, így csak azokról esik szó, amelyek legközelebb állnak előadásom gondolatmenetéhez.) Említettem a szétszórtsági magyarság emlékeinek megőrzését és ennek fontosságát nem akarom figyelmen kívül hagyni; viszont mostani előadásom az emlékeknek egy másik kategóriájával foglalkozik. Nem az itteni, azaz a szétszórtsági magyarság történelmi dokumentumai és tárgyi emlékei gyűjtéséről és ápolásáról adok tájékoztatást (erről a hét folyamán mások szólnak majd), hanem Magyarország történetére vonatkozó adatok, emlékek, iratok, tárgyak, és visszaemlékezések gyűjtéséről, a megőrzés és összeszedés jelenlegi helyzetéről, a jelen és jövő feladatairól, lehetőségekről, problémákról, mulasztásokról, és nem utolsósorban, a feladat lényeges és sürgető mivoltáról. Azért sürgető ez a feladat, mert az idő múlásával, ami elöl senki és semmi nem térhet ki, egyre kevesebben maradnak életben azok közül, akik emlékekkel és adatokkal rendelkeznek.

Ha öt részre osztjuk a huszadik század magyar történetét, vázlatosan láthatjuk a könyörtelenül múló esztendők hatását.

1. 1900-1920 - néhányan még élnek azok közül, akik ennek a korszaknak sorsdöntő és mozgalmas eseményeiben résztvettek. Azok közül, akik vezető vagy akár kisebb szerepet játszottak a századeleji szellemi mozgalmakban, a háborúk és forradalmak végzetes eseményeiben, Trianon bekövetkezésében, már alig élnek néhányan. Ezen évekre vonatkozólag találhatunk adatokat, ha fáradsággal, türelemmel és áldozatvállalással felkeressük a régi magyar városrészek és negyedek házait, egyesületeit, felkutatjuk a még élő személyeket vagy az özvegyektől és unokáktól kérünk írott, vagy tárgyi emlékeket. A feladat nehéz, de gyümölcsöző lehet az eredmény.

2. 1920-1945 - a második világháború utáni nagy kivándorlás (egyes becslések szerint több mint egy millió emberről van szó) rengeteg vezetőbeosztástípolitikust, katonát,tisztviselőt, diplomatát és számtalan más foglalkozású embert sodort külföldre és a világ min-24