Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 5. szám
alatt, míg a légionáriusok, papok, könynyezö nők, a vérszagtól megvadult tömeg és a Via Dolorosa fölé kérhetetlenül tornyosul a DOMB: a Végzet — és a Beteljesülés. Ez Fáy Péceljének a keresztútja, de százezer más, szépséges és szegénységben nyomorgo falué is, Kamcsatkától — a Tűzföldig. Mivel 8 magyarnak született, megőrzi az egész világ magyarsága részére Pécelt, a Magyar Falut. Fogja tudni valaha is az emigráns magyar más országban otthon érezni magát? Kutasi Kovács Lajos írja a clevelandi Szabadság 86. évf. 40. számában: "Voltaképpen az ember akkor kezdi otthon érezni magát valahol mikor már van egy kedvenc helye, ahová keresgélés nélkül odatalál, ahol ismerősek az épületek és az arcok anélkül, hogy bárkit is közelebbről, személyesen ismerne." Természetesen ilyen érzés nem tudja megszüntetni a honvágyat, de legalább terra firma-val szolgál, ahol az emigráns megvetheti lábát. Képes-e az író és a költő, ki mindig a nép lelkiismerete volt, egy más országot önvádlás nélkül elfogadni második hazájának, és "két szívvel" élve lenni jó magyarnak és jó amerikainak? Angliában Kabdebó Tamás életével és munkásságával bizonyítja, hogy ez lehetséges. Flórián Tibor, három évtizednyi hazát-vesztett bolyongás után végre megtalálta helyét. A Krónika 1978. májusi számában írja: ".. . bolyongtam kétségbeesetten, amig egy Erdéllyel hangulatban rokon tájra bukkantam New Englandban. A connecticuti erdőkben Erdély fái zúgtak, a tavak és a hegyek visszahozták az otthoni tájat, így nőttem a new-englandi talajba, hogy európai és magyar maradtam. " Ezzel szemben, ha az emigráns, s köztük a költő minden saját részéről való közeledést mostoha hazájához, "magyartalanságnak, " vagy hűtlenségnek minősít és nem hajlandó kezet rázni az amerikaiakkal, akkor sohasem lesz képes börtönének rácsait szétfeszíteni, s kilépni az igazi és egyéni Szabadságába — Fáyyal szólva — a "Csakis belülről nyitható valóságába. Bár azt írja "Egy hazaindulónak" című versében, hogy "Rámölti j nyelvét minden ág itt, " jónéhány más he! lyen szeretettel nyilatkozik meg a kana- I dai táj szépségeiről. Mi sem bizonyítja j ezt jobban, mint az a számos ritka-szép, ; csodálatos hangulatú költemény, amit a I kanadai évszakokról írt. E sorok írójának az a meggyőződése, hogy Fáy Ferenc további fejlődése nagy mértékben attól függ, hogy megtalálja-e a saját egyensúlyát a Szülőhaza és Kanada között. Aki úgy vélekedik, hogy az 8 esetében ez már késő, gondoljon Flóriánra, az ízig-vérig magyar íróra, akinek harminc életévébe telt, míg megtalálta helyét a neki most már nem idegen földön. Fáy kétli, hogy ez, vagy az ifjabb generáció meg tudja-e, meg akarja-e érteni az 8 mondanivalóját. A "Sütkérezés"-ben írja: "S te hallgatod, hogy feslik ki a zöld-burkú nyarakból, a dióbarna csend, és hogy gurul a székek közt a porban. S nincs kinek megtörhetnéd. " Erre, egyenesen hozzá intézem a következőket: Mi, emigrációs magyarok, ezrével állunk köréd és mondjuk és valljuk, hogy nekünk te igenis megtörheted a dióbarna csöndet; mi várunk, hallgatunk és meg fogunk érteni! Nekünk te "mégis élsz, " mert me mindnyájan őrizzük "szavaid áfonya ízét. " Fáy nem csak a Múlt költője. A "Mese a tavaszról" már hozza a Jövő igéretét, egy olyan vitális és lendületes, még optimistának is mondható vonalat, ami kellemesen meglepi a borongó és fájdalommal áthatott verseihez szokott olvasót. Úgyszintén a "Halotti maszk" gúnya és öngúnya új alkotások csíráját rejti. A magas nívójú versek közül is kiemelkedik a Keresztút. E mű igazolja, hogy a költő méltónak bizonyult a Témához. Buday László illusztrációi véleményem szerint, a Békaszerenád rész megnyitó rajzának kivételével, szakértelem 45 i
