Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)

1979 / 5. szám

vissza és ebben minden magyar benne van akár otthon éljünk, akár a nagy szét­szórtságban. Visszatartásáért annak i­­dején megmozdult ugyan az egész emi­gráció, de mindez az Egyesült Államok elnökét eredeti elhatározásában nem be­folyásolta. Talán ö is tudatában lehe­tett annak, hogy a királyság megszünte­tésével érvényét vesztette volna a szent­korona tana is, azt nem tudjuk. A nagy döntés előtt elnökünk intuitive érezhette, hogy a magyar Szent Korona otthonléte a múlt hagyományait tisztelve talán fokoz­ni fogja a magyarság összetartozandósá­­gát, helyesebben az európai nyugati kul­­túrközösségben való megmaradásának további vágyát. Vannak akik ezt helye­sen "Túlélés "-nek nevezik; az áldoza­tot mindenesetre az otthoniak hozzák meg érte... Tragikus elkeseredésre azonban nekünk sincs okunk, akik hi­szünk és bízunk a Szent Korona önmagá­ból kisugárzó hatásában, népünkre, ma­gyar fajtánkra. Ma mindenütt a magyar­ság "túlélésére" kell koncentrálnunk minden figyelmet és ehhez a Szent Koro­na otthonléte erősen hozzájárulhat. Visszatértével megkaptuk a legkedve­zőbb vámkedvezményt is és ezzel az or­szág gazdaságilag erősödni fog, és ha a szellemi és kultúrkapcsolatok fokozásá­val eljutunk az igazi reciprocitáshoz az u.n. teljes kölcsönösséghez, vagyis, ha az eszmék szabad áramlása megvalósul mindkét irányban — tőlünk is hazafelé! — akkor nem maradhat ki a függetlenségün­ket legerősebben érintő kényes kérdés sem — ami otthon még mindig tabu — hogy 32 évvel a párizsi békeszerződés után miért tartózkodnak még mindig ide­gen fegyveres erők az ősi magyar föl­dön? A nagy magyar diaszpóra teljesen egységes ezen a téren; ezért mindig nyíltan kiállott, de hitünk szerint képvi­selte az otthonlévőket is. SZENT KORO­NÁNK otthonléte összekötő kapocs min­den magyar között tekintet nélkül, hogy merre szórt szét bennünket történelmi végzetünk. .. Nem leszünk "oldott kéve!!" — Bognár Kálmán Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel vet­tem kézbe lapjukat, amely 5 éves kana­dai tartózkodásom óta elsőízben került hozzám. Boldogan fedeztem fel az első fenntartások és rossz szájíz nélkül végig­olvasott lapot. Nagyon megfogott a lap tárgyilagossága. Gratulálok ehhez a mun­kához és szeretném tartani továbbra is Önökkel a kapcsolatot. Bemutatásom talán annyiból állhat­na, hogy elmondom, torontói tartózkodá­som óta több próbálkozásom volt magyar kulturális területen. TV rendezőként éltem és itt is szerettem volna osztozni a magyar közösség kulturális gondjaiban. Erőfeszítéseimet csak egy Faludy és egy Karinthy est rendezésének sikere koro­názta. Játszom a Kertész-féle "Magyar Színházban" és a Televízió magyar adá­sának voltam hosszabb ideig a munka­társa, amig ki nem derült rólam, hogy uram-bátyámékkel nem értünk minden­ben egyet. Remélem egyszer még vala­hol elfogadják lelkesedésem, s az is elő­fordulhat, hogy lesz olyan magyar szer­vezet, amely profitálhat is belőle. A szám amelyre hivatkozom, na­gyon jól szerkesztett szám volt. Külö­nösen tetszett Tóth cikke a magyar gaz­dasági helyzetről. Kitűnően tájékozott írás volt. A "Pipafüsttel" már volt sze­rencsém találkozni az est rendezésekor, mikor én a farizeus szobrot állítottam a "szobordöntögetőnek". Isten látja tel­kemet büszkén tettem. További jó munkát kívánok. — William Kosaras 40

Next

/
Thumbnails
Contents