Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 5. szám
érdekében, nehogy Csontváry a magyar nép nagy, egyetemes művészévé váljék? Könynyű lenne azzal megválaszolni a kérdést, hogy Csontváry éhhalála al9-es proletárdiktatúra idejére esett, s előidézője éppen az első szocialista kísérlet gazdaságpolitikája volt. Vagy arra hivatkozni, hogy 1953-ban, a szocialista rend nyolcadik évében, amikor az óbudai temetőben senki sem jelentkezett a felhívásra, hogy Csontváry sírhelyének bérletét meghosszabbítsa, csontait kihantolták, s ismeretlen helyen közös tömegsírba rakták. Mindkét esetet, bármily szomorú is, könnyű lenne adminisztratív botlásnak minősíteni, s egyik sem lenne olyan messze kiható, hogy miatta az egész Csontváry életmű tagadásába kellene burkolózni. — Az igazság az, hogy a be skatulyázott, dogmatikus szocialista-realista művészet szemlélet nem tud mit kezdeni Csontváryval. S ezért van az, hogy ha a hazai és külföldi közvélemény nyomására az illetékesek akaratuk ellenére, szinte fogcsikorgatva tesznek is egyet-mást, Csontváry sohasem kaphatja meg azt az elismerést, amit megérdemelne. S a Pártnak mindig akadnák tollnokái, akik bármikor készek az ünneprontó szerepében a dogmatikus szemlélet védelmére kelni. 1963-ban, amikor a székesfehérvári, majd a budapesti kiállítás mindent elsöprő sikere után úgy látszott, semmi sem állja útját annak, hogy Csontváryt végre méltó helyére állítsák a magyar szellem kiválóságai között, A Népszabadság nov. 24-i számában Komlós János műkritikus a következőket írta: "Csontváry se szocialista, se forradalmár nem volt, sőt az emberi közösséggel is alig állt kapcsolatban, leszámítva kínos, tragikus és groteszk érintkezéseit. Csontváry továbbá a társadalom helyett a természetbe vonult, és misztikus elragadtatással Istent kereste... Csontváry'varázsos realizmusát' tehát meg lehet érteni, gyönyörködni is lehet benne, de semmiképpen sem szabad az ideológiától függetlenül és kritikátlanul kezelni. " A disszonáns hangok egyre gyérülnek. A magyar szellemet ma művészetük és tudományuk jogán reprezentáló személyek szinte kivétel nélkül hitet tettek Csontváry mellett. Hosszú sorát lehetne az idevágó nyilatkozatoknak idézni. Itt most csak Németh Lászlót, Pilinszky Jánost, Borsos Miklóst, s a sokunk által annyira szeretett Nagy Lászlót említem, akinek egy Csontváryhoz írt verséből vett idézettel zárom eszmefuttatásomat: Hány ezer éve Hány ezer éve Viseled sebedet vérdús Libánusfa Libanoni Cédrus Jób sebe rajtad Istáré és Ekhnatoné Jézus sebe s Prometheusé Spartacusé Johanna szűzé Dózsa üszök-királyfié Jaj Csokonai kráter-sete Edit Piaffé Jaj Petőfi Dárda-sebe Van Googh sebe Jaj Majakovszkij ruszki medve-sebe Jaj az Attila Mávag-jegyű árva sebe Jaj Radnóti golyó-füstös tarkó-sebe Jaj Dylan Thomas tövises szeme-sebe Jaj a kerúb kondor orkánzatú sebe Jaj kikkel a föld s az úr lesz tele Jaj a jeltelenek örökösen izzó sebe Világ sebe rajtad Libánus Eltörölni nem támad Mágus (A braziliai Magyar Villámolva véső ha kivágja Szeminárium 1979-es Óriásabb seb lesz a hiánya anyagából) 36
