Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)

1979 / 5. szám

TTAMÍÉJCSTÍÖnSíK

Nagy Károly (Somerset, NJ):

TÖRTÉNELEMTANÍTÁS ÉLETRAJZOS MÓDSZERREL,

HÉTVÉGI MAGYAR ISKOLÁBAN

I.

Az általános iskolai szintű történelemtanítás két legnagyobb kérdése még mindig az, hogy mit tanítsunk és hogy hogyan. A legegyszerűbb válasz ekét kérdésre természetesen az, hogy mindent, és hogy eredményesen, de tudjuk, hogy ez nem megvalósítható. Legkevésbé ott, ahol a tudomány és a pedagógia helyett hatalmi szó, vagy egyéb kényszerítő körülmény, életforma-adottság dönti el, hogy mit, hogy mennyit és hogy hogyan lehet tanítani.

1. Mit tanítsunk — és mit ne

Történészeink és történelem tankönyvíróink is megfogadhatnák azt a tanácsot, amit egyszer Sütő Andrásnak adott az anyja Pusztakamaráson, miszerint írjon igazat, s könnyebb lesz az álma. Sajnos jelenkori magyar történelem tananyagaink és tankönyveink világszerte tele vannak propagandával, ferdítéssel, önigazolással, elhallgatással, vagy egész egyszerűen hazugsággal, a valóság, az igazság céltudatos megmásításával. Gyermekeinket történelem tanulás helyett gyakran ideológiai, politikai, vallási, világnézeti nevelésnek vetik alá történelem tantárgyaik, tankönyveik, tanáraik felhasználásával. Nézzünk néhány példát.

Mint ahogy Amerikában egészen a legutóbbi évekig csak azt tanulhatták a tanulók, hogy az első feketék tudatlan rabszolgákként érkeztek Amerikába, de azt már nem, hogy milyenek is voltak azok a virágzó kultúrák, ahonnan az emberrablók kiszakították őket, úgy sokmillió magyar gyermek ma is csak rosszat tanulhat "gyökereiről, "őseiről, elődeiről. Az erdélyi magyar gyermekeknek például ezt kell tanulniuk Hazánk története című tankönyvükből (Editura Didactica si Pedagogica, Bucuresti, 1968) arról, hogy milyenek voltak Erdély őslakosai, a dákó-románok, és milyenek voltak a magyar tanulók barbár bevándorló elődei, akik ellen az őslakos dákoktól származott román vajdák többszáz évig próbálták védeni függetlenségüket: "A dákok a mi őseink. Erőteljes arcvonások, vitézség, szorgalom és tettvágy, becsület és harckészség jellemezte őket. Búzát, kölest, gyümölcsöt és szőlőt termesztettek. Nagy városokat építettek. A népvándorló barbárok íjjal, vagy lándzsával a kezükben, csapatokba verődve indulnak zsákmányt szerezni. Ha jobb, kifosztásra alkalmasabb területről hallottak hírt, tovább vonultak. Házakat nem építettek, hanem sátrakban húzódtak meg. Tehát jóval elmaradottabb életmódot folytattak, mint a dákó-románok. "

A Csehszlovákiai magyar gyermekek szintén nem sok jót hallhatnak az iskolában elődeikről, akik az őslakos szlávokat ellenségként támadták meg például a Honismeret a kilencéves alapiskolák -±. osztálya számára című tankönyv szerint. (Voitech Spendla és Anna Venzarová munkája, Slovensképedagogické nakladatel'stvo, Bratislava, 1970.) A támadó magyarokról ezt tanítja ez a könyv: "A honfoglalás nagy esemény volt őseink életében. A nomád, állandóan vándorló nép véglegesen letelepedett. Az életmód meg-22