Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 5. szám
ÜNNEPEINK Kaszára érett bennem már a nyár Élesre töltve minden gondolat Ünnepre hangolt szél pirosra jár Zendítve füveket katángokat. . . E nagy századnyi zengő térzenében Mit négy égtájba fúj világhuzat A csillagszóró augusztusi éjben A csenddel metszem össze arcomat Ünnepeinktől dalra kötelezve Baráti jobbom legyen hát a szó A történelem elkerülhetetlen De igéinkkel irány szabható Sorsaim ez ünnep-augusztusban Fejünknél lennebb ne hajtsuk szavunk Hisz verseinknek kivont zászlajával Egy ország arca előtt vonulunk Veress Gerzson MUSTANG-BLUES INDIÁN FIÚ KIÁLTOZÁSA A REZERVÁTUMBÓL Fiúk, befogtak!- szavak lasszójával, kényszer ostoraival, szabályozott vágyak és gondolatok ketrecfegyelmébe. Nekünk találták föl a lélek cellacsodáit; ám belőlünk nőnek ki rácsaink, melyeknek nemrothadó acélját utolsó figyelmeztetésenként csöpögtették belénk katedrával megemelt méltóságú anyamajmok, akik lényegében mindig koszosabbak voltak (és lesznek?) nálunk. így, rézbőrű fiúk! Minket eleve selejtnek szántak; selejt pléhből selejtpléhpofáknák. Lelkiismeretünk wigwamját teleaggatták a legszükségesebb hazugságokkal, hogy mindig kéznél legyenek, vizes lópokrócot terítettek meztelen igazságaink hamvas bőrére, széllel lobogó dacunkat levágták kopaszra, és jaj volt a zászló vivőknek, fáklyagyujtogatóknak, igazságkereső útjainkat vizesárkokkal szabdalták szét, szögesdrótakadályokkal szórták tele... Fiúk, mi betévedtünk a coltok és tomahawkok századába, nagyon magányosan sétálhattunk az 20
