Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 4. szám
Felhők kacagnak az égen, e földdel én be nem érem, veszek a hátamra kopott tarisznyát, kezembe botot, és neki a nagyvilágnak! a csontjaim szikrát hánynak. Fényeknek társa a testem, meteorként földre estem szívem tele sólyomvággyal, az égi mezőkön szárnyal. S ha az utak porát rovom ? Hej, azt is csak csillag-lovon. Cselényi költészetére jellemző a változatosság: a népköltészet pattogó ritmusától a himnikus, szélesen áradó verssorokig. Merész képalkotás, kiforrott költői nyelv szenvedélyes szárnyalással párosul. Ez a töretlen kedv és dac az, ami felülkerekedik a kételyeken: Most tavasz jöttén új kedvvel, tejes rügyek közt kinyílt hittel indulok újra világot hódítani a rímeimmel. Mert ha a rész tökéletlen is — téged idézlek, költő Illyés, ha az egy bukik is, de a tömeg, az egész omló nagy folyammá izmosodik s fénnyel árasztja a világot. Ezért tán nem kár versekért odaadni az ifjúságot? — írja'Számadáá'című versében. Cselényi költészetének ifjúkori lendülete a későbbiek folyamán lelankad, a nagy nekifutás után szórványos publikációkra szorítkozik irodalmi munkássága. Zs. Nagy Lajos élménye a falu; Ozsvalddal ellentétben azonban csak külső jegyekben létező falu az övé. Az Ének a tisztaságról című kötete finom kis impressziókból táplálkozik, csak később a Tériszonyban lesz hangja meggyőzőbb, nyelve kiformáltabb. "Alkonyatkor"című versében az impressziók beszűrődésén át már sejteni lehet a valóságot, mely részesévé vált a költőnek. Ez az új valóság (leggyakrabban a város) nyersen, külön jelentést nem hordozva kerül be verseibe, s csak a zeneiség, az anyag strukturális elrendezése sejteti a költőt. Újabb verseiben a kép jelentős szerephez jut. Nála a groteszk azonosul a valósággal, s az irónia, önirónia is valóságlátás, önlátás is, s ezzel a lírai objektivitásnak új távlatai nyílnak meg költői fejlődésében. A nyolcak közül legjelentősebbTőzsér Árpád; Mogorva csillag című kötetének versei a világ fájó, izgató kérdéseit kutatják a társadalmi líra eszközeivel. A Kettős űrben már inkább a befelé fordulóköltőt mutatja, erősen introvertrált líra ez, a költő önmagában, saját múltjában keresi a dolgok magyarázatát. Kérlelhetetlen őszinteséggel teszi ezt, s bár befelé fordul, érezzük, hogy a kötet versei mögött ember áll, aki sosem tagadja meg önmagát. Igen sikerültek négysorosai, jellemző rájuk a Tőzsérlíra tömörsége, szűkszavúsága, a költői képek természetessége, a könnyed rímkezelés. A Fut Csallóköz című verse megkapóan ábrázoló, mozgalmas tájkép, esztétikai értéke azonban abban rejlik, hogy a kép mögött élet, az ember történelmi arca mögött 40
