Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 4. szám
Üzentek értem, hívtak a dalok, És nekem sírva, dalolva, gyalog — El kellett jönnöm. A vers adys hatást sejtet, ám az egyszerű ember sors vállalás a, a sorok mögött rejtőző őszinte odaadás emberi-költői nyomatékot ad a versnek. BeneShez írott verse költői vádirat a magyarságot ért méltatlanságokért: Miért haragszol reám, s mért vagyok Elítélt és mért tagadsz meg engem, a magyart, — aki itt nőtt —, s hagyod, Hogy menjen? Sőt útját sepred: lépjen fusson. Nem számít: célja, hogy merre vezet? Tovább élni itt — ősi jusson — Nem lehet?! Vállamon bús évek nehezülnek, S ha távozom, nem bánja senki se? A fecskék is őszkor így repülnek Messzire. Már keringünk csak a fészek körül De a te arcod örömtől ragyog: Örülsz, hogy kivágatnak tőből A magyarok. Hiszek az emberben (1961) és az Uj szerelem (1966) című kötetei költői válaszkeresések egy megélt élet s egy kor kérdéseire. "Nem elég egyszetf'című verse szűkebb hazájához, a Garam völgyéhez érzett forró és féltő szerelmének vallomása: Nem elég egyszer — elmondom újra: Garam völgye, forrón szeretlek. Itt legszebb a nagy ég azúrja, A dűlőútra kikönyökölnek félkeresztek. Amint fiatal koromban, régen, Szilaj folyóként újra árad Bennem a vágy, s az ölelésben Most is érzem: Enyém a terhe minden kalásznak. Minden gyönyör és minden szépség Enyém e szépasszony-közelben, S nem fog rajtam öregség, vénség, Csak el ne tépjék A szálat, ami ideköt engem! 38
