Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 4. szám
vább tengődhessenek valahogy e zűrzavaros világban. A regény hangulatát fojtottá teszi az örökös veszély és félelem jelenléte, mely az emberekben s a tájban egyaránt ott lebeg a tehetetlenség visszafojtott dühével keveredve. A hősök deheroizáló környezetük folytán gyarló és esendő emberek, a legalázatosabb fajtából valók, akikben a lázadás gondolata még csak fel sem vetődik. A beletörődés, megalázó engedelmesség derékba töri az emberiesség magasba ívelését. A háborü borzalmaiba belefáradt ember bizakodva tekint a béke s a nyugalmat, kenyeret hozó munka felé. De mintha a természet dialektikája borult volna fel; a külső erők nem hogy támogatják az újjáépítésbe, teremtő munkába buzdult embereket, hanem igazságtalan rendeletekkel törik meg erejüket s hitüket: "Lázas szemű szónokok húsz évig szították a reményt; eljön a forradalom, lesz föld, lesz föld... Mi történt? Hiába lett volna háború? Mi lett a forradalommal? Az ígéretekkel?" — kérdezi a becsapott paraszt. (Dobos: Földönfutók, 280. o.) Családokat deportálnak a Cseh országrészekbe, a kitelepített Szudéta németek helyére; vannak akiknek csak halálhírük jutott haza. Egy nemzetiségnek kell a történelmi igazságtalanságokért bűnhődnie. De mi volt a bűne? Senki se rója fel neki, mert mindez az összefüggések káoszában történik, amikor ok és okozat lánca elszakad, emberi logikával követhetetlenek az események. Csak menni kell, szól kérhetetlenül a parancs, ez minden, ami az emberi sorsokat meghatározza. Magyarnak lenni bűn, hangzik el a felsőbb hatalom szájából; meglakoltok a származásért! 1947 őszén a londoni rádió a következő híreket sugározta a megfáradt falusiaknak: "A Csehszlovák kormány memorandumot juttatott el a potsdami konferencia résztvevőihez, amelyben a németek és a magyarok kitelepítését követeli. A javaslatot egyedül a Szovjetunió támogatja. " (Dobos: Földönfutók) "... A Madár visszatérhet, az ember nem láthatja soha többé otthonát. Az ember bosszúja kegyetlenebb a természet bosszújánál. Csapkodva, rendszertelenül verődnek értelmünkig a hírek. " (ibid.) ". .. A három kormány minden szemszögből megvizsgálja a kérdést, elismeri, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon tartózkodó német lakosságnak, vagy egy részének Németországba való áttelepítésre vonatkozólag intézkedéseket kell azonosítani." "... Mi lesz velünk? Egy pillanatra felcsillan a remény, hátha győz a józanság. Hozzánk minden megkésve érkezik, a hírek, a jelentések, a döntések és ezek értelme is. Kivágott újságdarabon mutogatják nekem, hogy megváltozik a döntés: 'A magyarok kivándorlása nagyobbrészt lakosságcsere formájában fog történni.'" (ibid.) "... Meg kell válni az ősi portától, a földtől, mely a kenyeret termette hosszú időkön keresztül, s talán a hittől is meg kell válni, mely túlélve a háborút, békés újjászületést remélt. " (ibid.) S nemcsak a Bodrogközben volt ez így, A Garammentén, s mindenütt, ahol csak magyar élt, ilyen párbeszédek hangzottak el: " - El kell menni? — kérdezte Nagybene.- Menni kell?- Menni, gazda, Semmit se tehetünk, a járásról jöttek és így akarják.- Nemrégen vettem másik lovat. Dolgozni akartam — védekezik, de tudja, hogy hiába,-Csomagolni kell, készülődni, két óra múlva itt lesz az autó. " (Duba: ívnak a csukák) 1976-ban jelent meg Dobos Egy szál ingben című regénye, mely beteljesedés a Fábry által is olyannyira áhított szintetikus, történelmi vonatkozásokban gazdag szlo-32
