Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 4. szám
lik, Kádár így szól: "Az egyházak kivétel nélkül lojálisak rendszerünk iránt, elfogadják a szocializmust, mint az ország népének célját, programját. Lehet, hogy ezzel az egyházak prolongálják saját életüket? Lehet, ők is benne élnek a szocialista társadalomban. De nekünk a forradalmi célokért dolgozva, minden együttműködésre kész erővel össze kell fognunk. Azt mondhatjuk erre: kompromisszum. Lehet persze így is nevezni. ... Ha ilyen vegyes, materialistákból és nem materialistákból álló társadalomban élünk, akkor így fogjuk felépíteni a szocializmust, csak épüljön minél gyorsabban, minél szilárdabbá." 1978 augusztusában Lékai László bíboros érdekes képekkel ecseteli a hívők és nem hívők közti együttműködést: "... a hívő ember is megbecsüli az ellentétes nézetű polgártársait. .. éppen világnézetéből kifolyólag, belekapcsolódik a közösség gyakorlati életébe is, és itt nem hívő munkatársaival együtt dolgozik a közösség javára. Nem kíván külön keresztény autóutat építeni, hanem magyar autósztrádát, nem akar külön keresztény kenyeret sütni a hívők számára, hanem magyar kenyeret, minden magyar ember részére. Tehát a gyakorlati életben teljesen összhangban dolgozik más világnézetű testvéreivel együtt a mai magyar világ továbbfejlesztésén." Sok ilyen idézettel szeretném megmutatni, megvilágítani az egyház és az állam kapcsolatát a mai Magyarországon. De kifutok az időből és azt hiszem legjobban teszem, ha Aczél már említett cikkének konklúziójával fejezem be ezt a népszerű előadást: "Természetesen ma sem kevés azoknak a száma, akik mégnem látják világosan a viszonyt a világnézeti különbségekés a más felfogásuakkal közös társadalmi cselekvés szükségessége között. Két dolog azonban bizonyosnak látszik. Az egyik: a marxistáknak és a keresztényeknek ugyanazon világ ugyanazon kérdéseire kell választ adniok... A másik: a marxizmus és a vallás még hosszú ideig él egymás mellett. Ha ezek az eszmerendszerek nem is egyeztethetők össze, e rendszerek képviselői megegyezhetnek azokban a cselekedetekben, amelyekre — eltérő világnézeti motivációk esetén is — az ember boldogulása érdekében, a humanizmus nevében és a gyűlölet lángjai, a háború ellenében vállalkoznak. Tapasztalataink alapján állíthatjuk: ez nemcsak szükséges, de lehetséges is — nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. " Milyen jó lenne, ha a világ szórványmagyarsága hasonló toleránciáról tenne tanúbizonyságot. 27
