Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 4. szám
telezte magát, bogy az egyházat tizennyolc éven keresztül anyagilag támogatja, három illetve öt évenként csökkenő mértékben, addig is amig nem képes anyagilag a saját lábán megállni. Az egyház viszont elismerte a Magyar Népköztársaság alkotmányát és kormányát és — a történelmi tradíciókkal összhangban — 1951 július 22-én a püspöki kar letette a hűségesküt. Az esküvők élén Czapik Gyula egri érsek állt. Egy hónappal korábban Grösz Józsefet koholt vádak alapján 15 évi fegyházra ítélték. Fontos esemény volt még ebben az évben az Állami Egyházügyi Hivatal felállítása (május 21) amely, mai napig, a régi vallás- és közoktatásügyi minisztérium felekezeti ügyekkel foglalkozó részlegének munkáját folytatja, persze megváltozott körülmények között. Az 1956-ban kiszabadult Mindszenty mint tudjuk úgy vélte, hogy az amerikai követség falai között tudja legjobban teljesíteni lelkipásztori kötelezettségeit. Nehéz tudni mi történt volna vele ha nem kér menedékjogot. Én úgy képzelem, hogy valamiféle megállapodás történt volna közte és a kormány között, mint Grösz József esetében, akit még 1956 tavaszán csendben kiengedtek és aki 1961-ben bekövetkezett haláláig vezette a magyar katolikus egyházat. A Kádár vezette Magyarország belső konszolidációja és növekvő külföldi tekintélye, XXIII. János (1958), majd VI. Pál (1963) trónralépése és az általuk megindított illetve folytatott reálisabb egyházpolitika lehetővé tette, hogy 1964 szeptember 15-én egy részleges egyezmény jöjjön létre a Szentszék és Magyarország között. Ez volt az első megállapodás amelyet a Vatikán egy szocialista országgal kötött. Az egyezmény három főpontja a püspökök kinevezését, ahűségeskű szövegét és a római Pápai Magyar Intézetet érintette. A tárgyalások eredményeként, a Habsburg időkből örökölt alkudozások után, közös megegyezéssel, egy érseket és öt püspököt nevezett ki a pápa és fogadott el a Magyar Népköztársaság. Lényegében a Horthy-korszak alatt kialakult kompromisszumos megoldás folytatódott. 1964 óta a magyar katolikus egyházzal kapcsolatban mind a Vatikán mind a magyar kormány elkerült mindennemű egyoldalú intézkedést. Mint mindig, mindenütt, a Vatikán elsőrangú fontosságot tulajdonított annak, hogy a főpapi testület Magyarországon is lehetőleg teljes létszámmal működjön. Az újabb kinevezések elé nagy akadályt gördített Mindszenty, nemcsak azért mert jelenléte természetesen tüske volt a magyar kormány szemében, hanem azért is mert őmiatta nem lehetett betölteni a prímási széket. Hosszas rábeszélésnek engedve, Mindszenty 1971 szeptember 29-én végre elhagyta az amerikai követség szentélyét, de még külföldön is váltig hangoztatta, hogy a magyar egyház feje — ami persze meg is felelt a jogi helyzetnek. 1973 november 1-én a pápa kérésének, hogy mondjon le — tekintettel arra, hogy 25 év óta nem tud egyházmegyéjének ügyeivel foglalkozni és így nagy kárt tesz mind a rábízott lelkeknek mind az egész magyar egyháznak Mindszenty nem tett eleget. így hát VI. Pál pápa nemigen tehetett mást minthogy a rakoncátlan főpapot az esztergomi prímási székből, 1974 február 5-én elmozdította. Egy évvelkésőbb, 1976 február 12-én — persze a magyar kormány beleegyezésével — a pápa Lékai Lászlót nevezte ki prímásnak (Lékai a "hercegi" címről lemondott). Azóta a főpapi karban történt vagy történő üresedéseket rendszeresen betöltik. Noha az 1950-es megállapodásban kikötött tizennyolc év régen letelt, az állam továbbra is, folyamatosan, komoly anyagi segítséget nyújt a katolikus egyháznak. Az állami segítség az egyház jövedelmének kb. 25 százalékát teszi ki. Ehhez még hozzá 25
