Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 1. szám
nyolc és ötvenhat szellemét idézve — egymás ellen. Harcuk közben pedig az igazi ellenség konszolidálta erejét, hátradőlt trónján és vigyorogva szemlélte a sok kis dávid erőlködését. Tehette, mert ezekben az időkben kevesen figyeltek rá. Á kevesek között volt Bendegúz. Bendegúz aggódva figyelte a hét magyar kilenc felé akarását és az ellenség egyre növekvő erejét. Belátta, hogy az ellenséget csak egységes magyarsággal tudja legyőzni, nekiállt hát a magyarság egyesítésének. Ismét harcteret és fegyvert változtatott. Az utcáról bevonult a vitatermekbe, az egyesületekbe és az emberek lelkiismeretébe. A tüntető táblát felcserélte az észre, értelemre, türelemre, megértésre és egy határtalan nagy szeretetre. Míg sok magyar a karrierjét egyengette, megnősült, vagy karrierjét egyengetve nősült, addig Bendegúz harcolt. Kenyerét mint gyári munkás kereste, idejét ős minden erejét pedig a magyarság egyesítésének szentelte. Békét hirdetett még álmában is, békét és egyetértést magyar és magyar között. E harcban Bendegúz előnyére szolgáit óriás termete, szép, markáns, keleties vonású arca és lágy, barna szemei, melyek nyíltságot és szeretetet sugározva keltettek bizalmat az emberi szivekben. Fő hasznára azonban múltja és neve szolgált, mely komoly súlyt képviselt mindkét táborban. Neve volt mint katonatisztnek és mint forradalmárnak. Itt Amerikában pedig egy új nevet szerzett magának, ő lett a magyar egység apostola. Mindezek ellenére tudjuk, Bendegúz szélmalmok ellen küzdött. A nyugat feledni akart. Izgága okvetetlenkedőknek bélyegezte Bendegúzt és azokat, akik lelkiismeretéhez szóltak. A magyarság különböző rétegei és frakciói pedig túlságosan át voltak itatva egyéni nézeteikkel ahhoz, hogy egységes csoportot alkothattak volna. Elválasztotta a magyart a magyartól a származás, a vallás, a politikai állásfoglalás, Amerikába érkezésük dátuma és nem utolsósorban az ezeregy messiás , akik saját szentírásukat diktálták a maguk kis csoportjaiknak. Bendegúz azonban nem adta fel a harcot. Bátorította őt a pillanatsiker és fiaiba vetett hite. Bár az összmagyarságot nem tudta egy nevezőre hozni, a hasonló gondolkodásúak között sikerült békét teremtenie. Hosszas küzdelem után dialógot teremtett a volt csen - dőrök és rendőrök között, a volt tisztek és altisztek között. Beszédre ösztökélte a cserkészeket és a volt úttörőket, az ügyvédeket ős a mérnököket. Az ötvenhatos azonban nem volt hajlandó kibékülni a negyvenötössel és viszont. A helyzetet ekkor — ha lehet — még jobban elmérgesítette a kinyújtott pesti kéz. Két táborra szakította a kinti magyarságot. Az egyik tábor azonnal elfogadta a pesti kezet, mert szerintük békét, magyarságtudományt és egy kis írt nyújtott feléjük a honvágyra. A magyarság másik része azonban eltaszította a pesti kezet mondván, hogy izmait Moszkvából irányítják és ideológiai mételyt ajánl a mitsem sejtőknek. Természetesen a két tábornak azonnal akadt hangos szavú szóvivője. ők seregük élére pattanva ostorozták a kedélyeket, akik ismét parittyát ragadva teljes erővel lőni kezdték az ellentábort. Nem volt irgalom és nem volt kegyelem, csupán fogaknak csikorgatása. Még a családi béke sem maradt szent. Oda is bevonult a harc, a viszály, áldozatul követelve a szülői tekintélyt és a fiúi szeretetet. Bendegúz ebbe a csatába is belevetette magát. Bár a pesti kezet elvből Ő is elutasította, nézeteit megtartotta magának. Ahelyett, hogy állástfoglalt volna, vagy lekommunistázta volna az ellentábort, szokásához híven békített. "Beszéljük át a problémákat, mérlegeljük a helyzetet," — kérte atyjának fiait. "A szeretet mindent legyőz, keressük a megértést," — hirdette. Hiába. A két fél eltökélte magát és lőtte ellenét irgalmatlanul. A jó Isten azonban Bendegúz mellé állt és segítségére küldte az időt, mely sebeket gyógyít. Idővel a harc lelankadt, a két fél elcsendesedett és ismét akadtak olyanok, akik hajlandóak voltak Bendegúzra hallgatni. Mikroszkópjuk alá vették ellenfelük álláspontját és elkötelezettség nélkül hajlandóak voltak megvizsgálni azokat. Bendegúz boldog volt és büszke fiaira. 16
