Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám
kólák nem létesültek, sem tankönyveket nem kaptak. Az elmúlt években többen megkísérelték, hogy bevezessék a magyar oktatást Chaco magyar szórványaiban. A kísérletek meghiúsultak tanítóhiány, de főleg anyagiak miatt. Nagy propaganda' és szép szólamok után a mai magyar kormányzat száz (100) dollárt ajándékozott erre a célra. Társadalmilag az argentínai magyarságot — csakúgy mint másutt — a régi és az új magyarok kategóriájára lehet osztani. A régiek általában kézművesek, parasztok és mesteremberek voltak. Az újakat a régiek az "urak"-nak hívták. Közöttük sok a katonatiszt, arisztokrata és a hajdani, művelt középosztály tagja. Legnagyobb bajban a katonák voltak. Nekik volt a legnehezebb a könyöklő szabadkereskedelembe beilleszkedni. Az arisztokraták váratlan tőkéje a becsületességük volt. Jól tudjuk, hogy a délamerikai korrupciós világban a becsületesség mint tőke szerepelhet, s így arisztokratáink technikai hozzáértés nélkül .is bizalmi állásokba kerültek s nem egy esetben nagyszerűen beletanultak az új helyzetbe. A régiek sok esetben nagyon hűen ragaszkodtak magyarságukhoz, és ezt a hűséget akkor is tudatosan bizonyították, amikor az újak nincstelenként kopogtattak az ajtójukon. Hajdani otthoni középosztályunk különböző műveltségű rétegei lassan elérték azt a szintet, amit otthon hagytak, sőt számos esetben többre is jutottak. A társadalmi élet számos klubban zajlott, gondos hőséggel őrizve az otthoni társadalmi válaszfalakat. Az újak magukszabta,vélt felsőbbrendűségén számos régi megbotránkozott, hiszen Ő már régen itt élt és elszokott a hajdani, otthoni, éles társadalmi különbségektől. Az argentin társadalomnak van egy keskeny felső rétege, az uccaneveket hordozó arisztokrácia. Ezek az elérhetetlen fellegekben élnek, és néhány nagyon sznob magyar kivételével senki sem vágyik ezekbe a fellegekbe. Ennek főoka az, hogy Argentínának nagyszerű és széles középosztálya van, melybe beletartozik a taxisofőr, az egyetemi tanár, a zöldséges, vagy a festőművész. Ebbe a középosztályba úgy-ahogy a magyarság is bele tud illeszkedni, de nem maradéktalanul. A legtöbb családban még a gyermekeknek is csak argentin ismerőse van, de nincs argentin barátja. A legnagyobb társadalmi válaszfalat a magyarok között az anyagiak jelentik. Néhányan — nagyon kevesen — felkerültek az igen nagy vagyonok sztratoszférájába. A brazíliai magyar kolóniában lényegesen több gazdag ember van, mint Argentínában. Viszont jelentős a jó jövedelmű, kemény munkával dolgozó magyarok száma. A harmadik válaszfal a magyarok között politikai jellegű. A régiek ma már elhalványodott rózsaszínű jellege homlokegyenest ellentéte az újak nagy többsége jobboldaliságának. Ezen csak az idő tud segíteni, de sajnos csak nagyon lassan. A jobboldaliság sajnos igen gyakran a múlt egy-egy pillanatához való görcsös ragaszkodást jelent, maradiságot és struco-politíkát. Ennek azután kicsinyesség és politikai rövidlátás az eredménye. Ennek a gondolkodásmódnak a következménye, példáúl a magyar kolónia elszigetelődése a magyarságukhoz ragaszkodó zsidóktól. Bár igaz az is, hogy a másik oldalról sincsen semmiféle kezdeményezés. A negyedik válaszfal földrajzi jellegű. A hatalmas kiterjedésű főváros északi és déli részén két nagy tömbben élnek a magyarok. A régiek legtöbbjének a munkahelye inkább a déli ipari zónában volt. Az újak közül is számosán költöztek délre, hogy munkahelyükhöz közel legyenek (akkoriban az autó még fehér holló volt). S délen mind a telek- mind a lakásárak olcsóbbak is. A déli zónának négy magyar központja volt: Dock Sud, Avellanida, Wilde és Valentin Alsina. Az első már teljesen megszűnt. Telkét, házát szerencsére sikerült megmenteni a Segély egylet számára. Wildének és Avellanidának még van egy-egy klubja. Öreg bácsik gyülekező helye, gyakori disznótorai őrzik a magyar konyha finomságát a többségben ma már spanyol tagok számára. Avellanidában még néhány éve viruló élet volt. Néhány heves fiatal megirigyelte, betolakodtak a választmányba, átvették a klub vezetését. Két év alatt a klub megszűnt. A dél egyetlen virágzó magyar egyesülete egyúttal a legrégibb, a Valentin Alsinai Ma14
