Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám
bálják, s így történik, hogy míg egyiknek kezei üresek, azalatt a másik mindkét kézzel fegyverkezve fitogtatja pergető ügyességét; majd leteszik botjaikat, s azokat ritmus szerint balról-jobbra és viszont által-ugrándozzák. Majd lábai közé vett botjára gugorodik az egyik, a másik pedig kerülgeti őt, néha át is ugorja .... Ezek a pásztortáncok a magyar nép hagyománymentő természete miatt maradtak meg. A kuruckor idején új erőre kaptak, mintegy a nemzeti ellenállás szimbólumaként. Talán nem járunk messze a valóságtól, ha megkockáztatjuk a kijelentést, hogy ma is, mikor újból a végső elmúlás veszélye kísért, néptáncaink szeretetében a magyarság élniakarása jelentkezik. Férfitáncaink harmadik nagy csoportja a jólismert és mindenki által kedvelt verbunkos. vagy toborzó. A verbunkos szó nem magyar eredetű (a német Werbung-ból jön, ami toborzást jelent). A Habsburgok zsarnoki évszázadaik alatt belekényszerítették a. magyarnép százezreit a császári katonaságba, szerte Európa harctereire. Már a XVI.század végén feltűnik a verbuválás ("két pogány közt egy hazáért"), de igazi időszaka a XVIII. század. 1815 után a hadseregnek újoncokkal való ellátásáról már a vármegyék kötelesek gondoskodni. Ha az önként jelentkezők száma nem éri el a községre kirótt kötelező menynyiséget, akkora szolgabíró összeiratja a falu legverekedősebb legényeit, s ezeket szükség szerint az utcán kifeszített kötéllel fogdostatja össze. A verbuválásnak nagy csábítószere volt a verbunkos tánc, amit a huszárok jártak verbuválás alkalmával. A tánc gyökereit többek között Verancsics Antal feljegyzése bizonyítja a XVI. századból, amikor leír ja Dózsa György tragikus kivégzését s a híveire kényszerített táncot a parasztvezér holtteste körül: "Az ő vitézeivel toborzok táncot (alias hajdútáncot) jártata . . .." A hagyomány tehát őrzi mind a hajdútáncnak, mind a toborzónak közös eredetét: az ősi fegyvertáncban. A verbunkoló huszárok közé mindig a legmutatósabb legényeket válogattákösszeésezek a verbuváláskor a legdíszesebb ruhákat viselték, hogy már megjelenésükkel is igazolják a huszárélet nagyszerűségét. Táncukat hangos uj jongatással, katonáskodásra csábítókurjantásokkai kísérték. Gyere pajtás katonának! Gyöngyélet a katonaélet! — Közben a nézők közül kiszemelték a legalkalmasabb legényeket és becsalogatták a tánckörbe. A verbunkos táncot a legpontosabban ismét Czuczor Gergely írja le. Az ő nagyapja ugyanis a Károlyi huszárezrednek volt híres verbunkos káplárja. Legelői deli katonás feszességgel, legférfiasabb komolysággal az őrmester lépdegél; ő nem lejt, nem ugrik, nem veri össze a bokáját, nem ujjongat, de minden lépte kinyomja a zene ritmusát. Nyomában három-négy lépésnyire a toborzó csapat jön, kik közül a verbunkos káplár deli alakja legott előtűnik; a tánckarika igazgatómestere, ezért egyszerűek, de felette jeHegzeteseklépései. A meUette és utána lépdelő legényei lenge nyalkasággal, bokaverve, s tapsolva cikornyázzákéshegyeztetiklépteiket.... Miután 5-6 lassú verset eljártak, acifrárakerülasor, mely az előbbinél frissebb és tüzesebb, ezért az ide-oda és felszökellések rendén vannak, mikhez a hányódó kardok csörömpölése és a tarsolyok tétova lebegése járulván, a hősi táncnak valódi képét tüntetik elő. Valószínű, hogy a verbunkos átvette a régi magyar táncok legszebb lépéseit és 33
