Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám
tárjárás adja, a másodikat — és magyar szempontból végzeteset — a törők hódítás. Magyar adatok a mohácsi vész idején Erdély lakosságának 25%-át adják meg románnak. A XVI. század végén a románság számaránya eléri az 50 százalékot. A XX. század elején a történelmi Erdély területén mintegy 1,400,000 román él (beleértve a Partiumot is), 620, 000 a Körösvidéken és 850, 000 a Tisza-Maros háromszögben. (Jancsó Benedek: A román irredenta mozgalmak története. Budapest, 1920.) Azóta, különösen az utóbbi évtizedekben a román népesség száma ugrásszerűen emelkedik, párhuzamosan a néhány éve még magyar többségű városok tudatos elrománosításával. Rákosi Mátyás a magyar középosztályt kergette ki Budapestről. A román kommunista vezetők nem a román és a magyar középosztályt szorították ki Erdély városaiból, hanem csupán a magyarságot. Ceau^escu céltudatos, iparfejlesztő politikája most már a székely városok ősi, magyar tömbjét is kezdi megbontom. Most fizeti meg a magyar nép a kiegyezés utáni magyar kormányok hanyagságának szomorú történelmi adósságát. A tatárjárás, majd a török hódítás, a Habsburg politika, később a magyar kormányok előre nemlátása, utóbb a trianoni és párizsi békeszerződések következtében, menekülés, üldöztetés, deportálások miatt, s végül az utóbbi évtized céltudatos, fasisztoid román politikájának eredményeképpen — az erdélyi magyar lakosság mai számaránya tragikusan megcsappant. Kevés hitelt érdemlő hivatalos román statisztikák a magyar lakosságot 1, 700, 000 körülinek adják meg. óvatos magyar becslések jóval 2 millió fölé teszik. Az Erdélyi Világszövetség deduktív számításai közel 3 milliót remélnek Erdélyben, egész Romániában pedig 3, 300, 000-t. A valóság a két szélső adat között lehet. De bármekkora is legyen a magyarság pontos lélekszáma a mai Romániában, annyi bizonyos, hogy nagyságrendjük szerint Európa legnagyobb nemzetisége. Az ő emberi jogaik védelme éppen olyan fontos közügyé az emberiségnek, mint a sokkal kisebb lélekszámú baszkoké, katalánoké, alig százezernyi ciprusi töröké, vagy a hasonló lélekszámú palesztinai araboké. De rajtunk magyarokon kívül senki nincs, a-^ ki ezt az ügyet az emberiség közügyévé tehesse. Ez a tény határozottan megszabja a külföldi magyarság kötelességét. S hogy mit érhet el egy külföldi csoport népe érdekében, azt az amerikai zsidóság működése igazolja. Józan és céltudatos magyar politika jelenlegi célja az a minimum lehet, amit még a nacionalista izráeli miniszterelnök, Beguin is felajánlott a kisebb lélekszámú és hasonlóan ősi földjén élő ciszjordáni és gázai araboknak: tel jes kulturális és adminisztratív autonómia. A második világháború után rövid ideig a székely megyék kisebb fokú autonómiát élveztek és hasonló autonómiát terveztek a határmenti, nagy magyar többségű területek számára is. Az akkori román kormányzat magától felismerte, hogy a tények mit követelnek és legalább tessék-lássék lépéseket tett. Ceau^escu azonban elhatározta a magyarság likvidálását. 7. A trianoni békediktátum következményei Vannak jó békék és rossz békék. A jó békében a győztes — bár kemény kézzel bánjon is a legyőzöttel — nem áldozza föl a stabilizáció lehetőségét bosszúvágya kielégítéséért. A trianoni béke kétségbeejtően rossz béke volt. Ahelyett, hogy a stabilitás alapját vetette volna meg, már rövid úton zsákutcába vezetett. Felosztotta ugyan az élemedett korhadás állapotába jutott Osztrák-Magyar Monarchiát, de elmúlasztotto a történelmi pillanatot, hogy e terület nemzetiségi viszályait modern, demokratikus igények szerint konszolidálja. A Kárpát-medence egész történelmi adósságát a magyarsággal fizettette meg, olyan tömegben juttatva magyarokat idegen uralom alá, mely a magyarságot a kétségbeesés állapotába juttatta. Ilyen pszicho-politikai körülmények között nem alakulhatott ki olyan higgadt légkör, melyben a magyarság reálisan felmérhette volna politikai lehetőségeit és szembenézhetett volna az idők demokratikus követelményeivel. Ezért makacsul 21
