Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 2. szám

Tóth László (Sao Paulo, Brazília):

A KORONA ÉS A HABSBURG FŐHERCEG

Rövid eszmefuttatásomat azzal kezdem, hogy amikor a Szentkorona Magyarországra való visszaszállításának ügye szőnyegre került, s mint mindenhol a nagyvilágban szétszórt magyarok kozott, itt, Sao Paulóban is megindult a vita a visszaadást helyeslők és helytelenítek kozott, kis baráti körünkben rögtön a szólás- és gondolatszabadság legdemokratikusabb álláspontjára helyezkedtünk. Fiatal és idősebb barátaink szabadon elmondták, amit erről a kérdésről gondoltak, és senkinek eszébe nem jutott, hogy a Korona visszaadását elítélőket — akik történetesen kisebbségben voltak — elmarasztalja, vagy éppen rosszabb magyaroknak' tartsa.

Azt is előre szeretném bocsátani, hogy a történelmi Habsburg család jelenlegi fejét, mint politikust és közírót igen nagyra tartom. Soha el nem mulasztom, hogy írásait, ha kezembe kerülnek, a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel át ne. böngésszem, még akkor is, ha nem mindenben értek vele egyet. S teszem ezt azért, mert egy jól tájékozott, objektiven ítélő, a világpolitikát és elsősorban a középeurópai térség politikai helyzetét jól ismerő államférfit látok benne.

Azt viszont, hogy az Új Európa március-áprilisi számában a Korona visszaadásával kapcsolatban éppen az ő tollából közöl nyolcoldalas tanulmányt, enyhén szólva nem tartom szerencsésnek. Pedig el kell ismerni, hogy megállapításai között számos olyan van, melylyel szinte fenntartás nélkül egyetértek, mások felett viszont komolyan lehet vitatkozni. És igazán semmi sem áll tőlem távolabb, mint hogy valami gondolattársítás félét teremtsek a Főherceg személye s azok között az ősei között, akik Szent István koronáját merő politikai játékszernek tekintették. Akik azért, és csak akkor tetették fejükre, amikor azt birodalmi érdekeik megkívánták. S ha a nemzeti önállóság megszüntetése (II. József) vagy a szabadságharcos tábornokok akasztatása (Ferenc József) közben ez a Korona talán egy kicsit szorította volna fölkent homlokukat, hát egyszerűen ott hagyták azt a Burg üvegszekrényében, s nem koronáztatták meg magukat.

Ismétlem, nem szeretnék távolról sem olyan elfogult ember színében feltűnni, aki elítél valakit ősei, elődjei hibájáért vagy mulasztásaiért. A Habsburg főherceg jogát sem vitatom, hogy mint minden más/ Magyarországon vagy külföldön élő magyar vagy a magyar ügyért érdeklődő egyén, véleményt formáljon a Szentkorona kérdésében. De hogy rajtam kívül még sok magyarban támadt valami, valami szóval nehezen kifejezhető gyanakvás, amikor ezt a tanulmányt olvasta, — abban egészen bizonyos vagyok. —

16