Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám
TALÁLKOZUNK A REMÉNYSÉG TAVÁNÁL! ' ■ ' , , BARÁTI KÖZÖSSÉGÜNK az idén is megtartja évi egyhetes, nyaralással egybekötött találkozóját/ egyetemi szemináriumát a Reménység Tavának partján (Lake Hope State Park, Zaleski, Ohio). A találkozó szombattól szombatig, 1978 aug. 26-tól szept. 2-ig tart (a Labor Day előtti héten). Bővebb felvilágosítás, szobafoglalás az alábbi címeken: Bőjtós László 7000 Hűtőn Cleveland, OH 44141 Tel. (216) 526-4587 Sass Márton 1932A Greenleaf Chicago, TL 60626 Tel. (312)338-8455 PIFAFWSTMÉIL Az ITT-OTT 10. évfolyamának lezárta után technikai és főleg személyi okok miatt kénytelenek voltunk hosszabb szünetet tartani. Tizenegyedik szerkesztési évűnket csak most, 1978 júniusában nyithatjuk meg. Második évtizedünk küszöbén illő talán megállnom egy pillanatra, hogy visszatekintsek megtett irtunkra. 1967-ben kezdtük el munkánkat egynéhány an, fiatalon s naivan, nem ismerve sem fáradtságot, sem nehézségeket. Célunk nem volt kisebb a magyar szétszórtság megmentésénél, a rohamos beolvadás megakadályozásánál, a külföldi magyar élet felvirágoztatásánál. S bár mindig tudtuk és hangoztattuk, hogy mi, másoktól eltérően, nem gondoljuk mindezt megvalósíthatónak életűnkben, igazából még azt a tíz évet sem volt* > - képesek elképzelni, mely immár mögöttünk van. Többet vártunk, vagy kevesebbet? Ki tudjál Azt talán mégsem, hogy tíz év elteltével is ugyanúgy meg kell majd kuzdenűnk minden szóért, betűért, mint kezdetben, s hogy tíz év elteltével sem fejlődhetünk oda, ahol legalább a reménységünk délibábjában kirajzolódik végre az a torony, mely felé menetelni akarunk. Vajon, ha előrelátunk 67-ben, nekivágunk-e ennek a tíz évnek? De — tehettunk-e másként? A szétszórtságot persze nem mentettük meg; a beolvadás gyorsabb, mint valaha* a külföldi magyar élet nagyméretű felvirágoztatása pedig — már — álmainknak sem lehet a tárgya. Keserves, hosszú tapasztalatunknak ez a tanulsága. Ugyanakkor mást is tanultunk, olyant, amitől a szív örül. T i, akik a nagyobb magyar gócok csatáinak morajában éltek, lehet, hogy csodálkozva olvassátok majd ezt, de engem — hadd mondjam csak a magam nevében — arra tanított meg ez a tíz év, hogy a magyarokat őszintén megszeressem, értékelni megtanuljam. Tíz éve csak a magyarságot ismertem, ezt az elvont valamit, de a magyarokat nem; azóta — s épp az ITT-OTT kapcsán — úgy érzem, hogy barátok egész tábora vesz korul, én pedig ismerem, megértem őket, jobban, mint azt valaha lehetségesnek véltem volna. És e barátok (ők nem is tudják mind, hogy a barátaim, s jól van ez így) mindenféle emberek: munkások és un. értelmiségiek, vallásosok és vallástalanok, buzgó katolikusok és nyaka3 protestánsok, volt nyilasok és. gyakorló kommunisták, népiek és urbánusok, öregek és ifjak — de hisz ki győzné felsorolni, hányán hányfélék, mimindent hisznek, félnek, mi szomorítj a, boldogítja őket. Nos, ezek a barátok, összeadva, talán a legbecsületesebb, a leghűbb, legőszintébb, legkitartóbb, s ami fő, a lelkűk mélyén a legemberségesebb, a jézűsi 5
