Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám
gyönyörűségére (alig látunk szabad szemmel 2 000-nél több csillagot), vagy szórakoztató, fejtörös játéknak teremtette volna. Hiszem azonban, hogy minden állócsillag egy-egy bolygórendszernek az életadó napja (mint a mienk) s minden bolygó volt, vagy leendő életek hordozója. Minden életrendszer a maga bolygójának a természeti adottságaihoz igazodik, minden életrendszer bolygóhoz kötött, elszigetelt biológiai tünemény, nem szokdöshetünk egyik bolygóról a másikra pusztulásunk nélkül. Egyébként is: a fénynél nagyobb sebességet nem ismerünk. A rakéták sebességét csak majdnem a fény sebességéig remélik fokozni, nem tovább. Ha ezt a sebességet eléri is a technika, egy 25 fényévnyi távolságra lévő bolygó meglátogatására egy felnőtt emberi élet nem elég. S ha történetesen egy a Tejút-rendszer közepében levő bolygó lakói hívnának meg bolygóközi konferenciára, a távirat közlési ideje 30000 év. Odamenni másik 30 000 év, visszajönni 30 000 év, az összesen 90 000 fényévnyi idő! A saját naprendszerünkben felfedező portyázásokat tenni talán lehetséges lesz. Érdekes és lenyűgöző feladat, ahogy von Braun mondta, de mi célja van? Az asztronautáknak szép kirándulás közpénzen, s ha megtermékenyítenek holmi primitív asszonyokat, az csak az ő gyönyörűségük. De nem lesz abból soha bolygóközi kapcsolat nép és nép között! Szerintem a gondolatátvitel az egyetlen mód a csillagközi intelligenciák érintkezésére, feltéve, hogy a gondolat sebessége milliószor nagyobb a fény sebességénél. (Még nincs kiderítve.) Maga von Danikén is említ a könyvében egy sikeres kísérletet, midőn a parapszichológiái department többezer mérföld távolságról a néhányszáz lábnyi mélységben levő Nautilus tengeralattjáróval gondolatátviteli összeköttetést kapott. De akkor is, mit várhatnánk milyen bölcsességet, milyen tanácsot, tudást, tudományt egy más bolygó adottságaihoz kötött élet^endszer embereitől ? A tudomány feltételezése szerint a természet törvényei a világegyetemben abszolút értékűek, azonosak. De miként a gravitáció képlete változik a tömeg súlya szerint, akként a biológiai alkalmazkodás rendszerét is a mindenkori környezet hatása fejleszti ki. Ami nálunk a létfenntartás szempontjából fontos biológiai követelmény, az ott, a másik bolygón, pusztító tényező lehet, és fordítva. Gondolatátviteli utón jelt adhatunk egymásnak létezésünkről, talán csillagközi helyzetünket is meg tudjuk határozni, de lehetetlen lesz közös nevezőre hozni a bolygók életszférájában mutatkozó különbséget. Meg aztán mi, földi emberek, érzéki lény vagyunk. Szeretjük látni, ami szép, ízlelni, ami jó, hallani, ami érdekes, tapintani, ami finom, és szagolni, ami illatos. A paprikás csirkét és a tokaji aszút nem lehet gondolati úton megfeleltetni, nemlehet gondolati úton megismertetni a zenénket, költészetünket, szépművészetünket és gyönyörű tájainkat. És főként nem tudjuk von Danikén elve szerint közvetlen érintkszés nélkül egymás népének faji minőségét javítani. A huszadik század tüneményes tudományos-technikai fejlődése bizonyítja, hogy nincs szükségünk fejlettebb műveltségű plánétát felkutatni egy kis szellemi köcsönért. Az nem lehet szempont. Viszont a világegyetem egy parányi részének megismerésére irányuló vágyaink kielégítésére ennyi anyagi erőt pazarolni nincs arányban az elérhető eredménnyel. Sokkal bölcsebb és mérhetetlenül szükségesebb volna az űrprogramba fektetett szellemianyagi erőt egy dinamikus Fold-program szolgálatába állítani, egy univerzális gazdasági, szociális, politikai és kulturális rendszer megteremtése érdekében. Földünkön a felvilágosító kultúrszolgálatnak még nagyon sok tennivalója van. Vallási fanatizmus letargiájában senyvedő népek aktív, produktív élet helyett a nyomorúság ágyában szaporítják a humánus népek terhét, s még az éhségük csillapítására küldött kenyérmagot sem védik meg a patkányok falánkságától, mert azok is isten teremtményei. Abszurdum! Változtassuk az űrrakétákat a felvilágosítás, a közművelődés, a népoktatás rakétáivá, azokat bombázzuk a Fold sötét pontjaira. Ez a legfontosabb kultúrmisszió, amit földi ember az emberiség javára tehet, s ez a szolgálat hasznosabb, mint kavicsokat hozni a Holdról, vagy penészgombát a Marsról a múzeumok számára. Maradjunk a Földön, emberek! — 25
