Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 1. szám

EILMÉlLKEBáiSEM:

td. Éltető Lajos (Washington, DC);

MARADJUNK A FÖLDÖN?

Hová röpülsz ? A fold nem jó neked? öreg dajkád, rejtelmes Föld-anyád,

Bár nem ringat, mint kedvenc gyermeket, Azért mégis csak törhető tanyád.

— Tóth Árpád

Itt, a Smithsonian Institute labirintusában, repülök, űrhajók és űrrakéták társaságában, ahol az embert a technika csodáinak láttán a büszkeség, a tudomány előtti, alázat és az ismeretlentől való félelem vegyes érzése hatja át, az űrrepülés lehetőségének és megvalósulásának tárgyi bizonyítékai kozott az emberiség jövendő sorsának számos kérdése merül fel, a pozitív válasz reménye nélkül.

Vajon, vannak-e a Földön kívül, a nap-és csillagrendszerünkben, s túl azokon, a mienkhez hasonló, intelligens életet hordozó bolygók, sazok elérhetők lesznek-e valaha földi technikai eszközeinkkel ? Szükséges-e azoknak a természeti adottságoknak megjellenniők az kifejlődéséhez, amik a Földön a homo s apienst létrehozták, vagy más elemek kombinációja ia hozhat létre intelligens életet? A Fold területének különböző pontjain talált építészeti mrrad /ányok, szarok, oszlopok, melyeknek egyenkénti tömb-elemeit azoknak súlya és kiterjedése miatt emberi erővel és primitív eszközökkel kezelni és szállítani lehetetlen, hogyan és honnan kerültek oda, ahol vannak? Voltak tálán a Földnek a régmúltban magasabb technikai kultúrával rendelkező látogatói, más bolygókról, vagy volt egy civilizáltabb világrészünk, amely valamely természeti katasztrófa következtében elsüllyedt?

Mindezekre a kérdésekre az egyes tudományágak mindenike a maga körében végzett vizsgálatok eredményének, a más tudományágak vizsgálatának eredményével való összevetése alapján próbál lehetőség szerinti feleletet adni. De a tudomány pozitív tények hiányában legfennebb a tudományos feltevések területére merészkedik. Ott átadja leletének töredékeit a tudományos képzeletű írónak, aki a fantázia cementjével összeragasztja azokat, egy hitelesnek látszó sztorivá. Newton még csak tudományosan feltételezte, hogy ha olyan hajítóerőt lehetne produkálni^ ami az ágyúgolyót 40320 km/ó sebességgel kilökné az ionoszférába, az, a Fold vonzóerejét legyőzve, az űrben a Holdig repülhetne. Jules Verne habozás nélkül fellőtte az űrhajóját a Holdra s von Braun igazolta a tudományos feltevés helyességét, s a fantasztikus álom megvalósulásának lehetőségét is.

Legmerészebben s persze a legtetszetősebben a kevésbé kötött marsrutájú tudomán3ros képzeletű írók adnak feleletet az interplanetáris és intersztelláris űrhajózás kérdéseire, s ezeknek az íróknak a száma légió. Van köztük sok értéktelen, kevés írói becsvággyal, de annál több üzleti ambicióval kiadott mű, de vannak komoly szándékú, őszinte hittel , szinte vallásos meggyőződéssel megírt művek is, amik, ha nem is tudnak a meggyőzés erejével hatni, de az olvasó érdeklődését annyira felcsigázzák, hogy sok esetben komoly elmélkedésre kényszerítik.

Talán a legkomolyabb, érveléseiben a hitelesség látszatáig menő részletességgel, c szinte meggyőződéssel megjárt mű Erich von Danikén svájci író Chariots of the Gods c. könyve, amelyet még a Holdraszállás évében (valószínűleg a fantasztikus technikai teljesítmény képzeletet sarkalló ösztönzésére) adott ki. Most itt, az "egetjárt” űrhajók valóságközeiében von Danikén szavai erőteljesebb visszhanggal csendülnek a fülembe.

Von Danikén "rögeszméje" — hogy egyelőre úgy mondjuk — az, hogy valaha, valami23