Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám
M. Km. POSTA Kedves Barátaim: Küldök egy cikket, kérve araiak az ITT-OTT-ban való leközlését. Sok az ellenhangolás, ezért minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy a helyes felismerés minél szélesebb körben létrejöhessen. Egymást keresztező problémák merülnek fel az emigrációban. Vannak akik az emigráció szerkezeti összefogásától várják a problémák megoldását. Elméletileg bizonyára igazuk van, de a realitás mást mond. Vannak ugyanis szervezetek, melyek a természetes megosztottságot állandósítani igyekeznek. De vannak felszínen tevékenykedő, jól ismert alakulások, csak azok cselekszenek helyesen, akik hozzájuk csatlakoznak. Történelmi tanulság, hogy egyik önmagát felmagasztaló olyan igyekezet sem vezetett nemzetünk javát szolgáló eredményekre, melyek az adottságokat nem ismerték fel. Kétségtelen, hogy nem volt a múltban sem és nem lenne most sem értéktelen a ma.gyarság ügyére, ha az úgynevezett összefogás magasabbrendű formája megvalósítható lenne. Legalábbis olyan mértékben, mint ahogy a zsidóságnál láttuk évezredeken át, — hogy egymással szembenálló, vagy egymást tagadó részei az egésznek közös akcióra voltak képesek, ha népük érdekei úgy kívánták. Ennek történelemformáló, hasznos eredményei kézenfekvők. Tudjuk, hogy nem így volt ez nálunk a múltban és nem bírható megfelelő érvényesülésre most sem. Tény az, hogy igen sok az elválasztó tényező, és igen erős a determináló erő, ami elsősorban az élenjárókat, de a különféle csoportokat és szervezeteket szembeállítja egymással. Politikai, társadalmi, kulturális, gazdasági, vallási, származási és környezeti tényezők annyira befolyásúk alatt tartják jelentős részét népünknek, hogy képtelenek a járható helyes utakat megtalálni. Ha az elmúlt ezerévet végigtekintjük, nem tagadhatjuk, hogy ez sokszor ártott történelmi fejlődésünknek. Nem szabad elfelejteni, hogy voltak múltunkban nagy történelmi periódusok, amikor az elválasztó tényezők nem akadályozták a nemzet egyetlen részét sem abban, hogy a Hazáért harcolni tudjon, honfitársaival együtt. Kétségtelen, hogy a hazafias érzés vérében volt nemzetünk minden rétegének. Tudjuk, hogy nagy veszélyek idején szlovákok, russzinok, románok, horvátok, németek, zsidók életüket és vérüket áldozták Magyarország védelmére. Gyakran különböző zászló alatt, de a felismert közös célért együtt harcoltak. Azóta alapjaiban változott a világ, a technikai fejlődés, a pusztító fegyverek arzenálja, a nemzetközi rétegződés, a népek közötti kapcsolatokß politikai szerkezetek, a kultúrális és morális modernizálódás, a nemzetközi diplomácia módszerei olyan mértékben változtak, hogy azok változtató hatása el nem hárítható nemzetünk egyetlen részének gondolkozásától. Ha vizsgáljuk az egymástól eltérő nézeteket és a kort, amelyben élünk, valamint a történelem tanítását és mindezt beleszőjük a modern "fejlődés” előttünk lévő alakulásába, — felvilágosítást kapunk bíztató megoldásra is. Ugyanis a magyar történelem igazolja, hogy a magyar nemzet évszázadokon át egységes volt abban, hogy a Hazáért való harcot, elválasztó tényezők figyelmen kívül hagyásával, együttesen tudta megvívni. A magyar nemzet érzelmileg és lélekben egységes volt ezer éven át, annak ellenére, hogy időnként ellenséges megszállás, avagy más erőszak akadályozta rendeltetésének teljesítésében. Ez a jövő reménye is. Történelmi Hazánk és történelmi feladatunk teljesítése helyre fog állni; ha majd Európa ismét ura lesz Európának. A világ közvéleménye csak a nagyhatalmi erőszak nyomása folytán vette tudomásul a háborúk utáni osztozkodás katasztrófális következményeit. A világtájak és a népek történelmi szerepét a ’’győzők” erőszakos beavatkozása kilendítette Htjából. Helyébe az állandóan növekvő világkrizis lépett. Érmek kézenfekvő okai ma már le nem tagadhatók. \ 35
