Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám
MAGYARNAK LENNI Magyarnak lenni ez nem születési hely. Nem attól függ, milyen nyelven jegyezte be az anyakönyvező, hogy horrnét kezelted el az utat, vagy hol élsz ma. Nem! A hely neve, ha magyar vagy, mindegy, hogy tíjfehértó, Losonc, Szeged, Kolozsvár vagy Torontó. Magyarnak lenni nem állampolgárság. Amely országban éled életed, azt szóval, tettel, vérrel védve meg, szeresd is — és ne bántson lelki válság, ha egy más nép sajátjaként becsül meg, amíg a kebledben magyar szív lüktet. Magyarnak lenni: ez nem származás. Sem ősi türk, sem ős-ugor, se más, mi korlátozná, hogy magyar lehess. Magyar: ez nem nemes vagy nem-nemes. Ha volna "törzsökös" vagy "jövevény” rég nem volna a magyar a földtekén. Magyarnak lenni nem nyelvismeret. Habár rossz magyarul nem értened, de — csak zenével szólt magyar szót Liszt, és törte nyelvünket Széchenyi is. Ők s mind, ki törvényt latinul hozott — épp ők ne lettek volna magyarok! Magyarnak lenni nem is anyanyelv. Bajor Boldog Gizella és Kijev szülötte Anasztázia magyar királyné volt... királyné volt... S aki egyet akar veled — bár más nyelvű — nőd és fiad magyarrá lett és magyar is marad. Magyarnak lenni nem nosztalgia. Bár szívszorító rágondolni a szülői házra, sok szép régire — barátok, nóták, izek: felszine ez mind az Egynek, amit véd s takar, s ami egész, nem rész. Neve: magyar. Magyarnak lenni nem politika, mert nem pártállást kell vállalnia, de sorsot, hittevést és életet határok és történelem felett annak, kiben élő ez az erő. A többiről majd döntsön az idő! Magyarnak lenni nem kultúrfölény. Kik osztozunk g Dunatáj ölén, osztozhatunk a szépen és a jón. S ha az, amit mi adtunk, nem kevés, ha többször álltunk fenn a dobogón, ezt ügy hívják: nemes vetélkedés. Magyarnak lenni nem bezárkózást jelent. Értelme létünknek csupán akkor lehet, ha téridőnkbe úgy illeszkedik bele, mint nagy világképünk ékes mozaikköve, melyet ha abból bárki is kivenne, mi elpusztulnánk, s a kép csonka lenne. Magyarnak lenni: ez nem féltékenység, nem sértődés, nem nagy szent gyűlölet. Mese, hogy van turáni átok: testvért üldözni, ölni. Káin-bélyeget viselnénk? Nem! Ennek hitelt ne adjunk ha azt akarjuk, hogy még fennmaradjunk. Magyarnak lenni nem levethető ruha, ki egyszer az, többé más nem lehet soha. Ki megtagadja, önmagát tagadja meg s hazátlan lesz, habár éljen kincsek közö1 Ki megvallja, lehet nagytír vagy üldözött, otthon vagy más honban — hazátlan nem lehe Magyarnak lenni... mennyi, mennyi nem De minden nemhez ott van az igen! Ellentétek, viták dúlhatnak, ámde mégis van, ami egymáshoz köt — van magyar szintézis: emlékezés és terv, vágyódás és erő, bent is, kint is, múlt, jelen és jövő. 17 Radó György Budapest
