Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám

Antid, jezsuita szerzetes, Lipót császár meghatalmazott követének fenyegetése Telekihez, Apaffi kancellárjához és az erdélyi rendekhez . /

Szánakozással olvastuk Apaffi levelét, ki maga meztelen lévén, kincseket igér másoknak.... Kedves nemzetem! Tudod, mi várna rád a török uralom alatt? Előbb kiszivnák zsirodat, aztán, akik most méltóságos, nagyságos, fötisztelendö, nemes, nemzetes, okos czimet viselnek, azokat igy szólítanák a hódolat után: te disznó lélek,

beste lélek, hódolt jobbágy, hagyjuk parancsoljuk: tedd ezt, tedd azt, és ha arra a napra itten nem leszesz, az anyád édes szopta teje is keserűvé válik a szádban. /Wesselényi nádor egyik leveléből . /

II. APAFFI MIHÁLY

így méné el aztán szegény bárány gyermek, egy officér és német lovas sereg kíséretében. /Apaffi 20 éves sem volt, amikor csellel Bécsbe vitték és lemondatták. Ezzel megszűnt Erdély önállósága. - Bethlen Miklós emlékirataiból./

Apafiit felviteték mint feleségestül Bécsbe; ott renunciálnia kelle a fejedelemségről s az ausztriai házra transzferálni. Német köntösbe öltözteték....

Bizony magunk rontottuk meg a magunk szabadságát. /Cserei Mihály Históriájából./

EPILÓGUS:

BÁNFFY GYÖRGY, HABSBURG TARTOMÁNYI KORMÁNYZÓ

Hatalmas Isten! Hiszen, mi csak hóhérok vagyunk! /Erdély császári kormányzójának kétségbeesett kijelentése 1704-ben, amikor kényszeritették, hogy sorra aláirja Rabutin katonai helytartó vérengző, embertelen parancsait, melyekben a legkegyetlenebb megtorlással fenyegette a Rákóczi Ferencz kurucz szabadságharcához csatlakozó erdélyi felkelőket./

SZAVAK

így hallottam én ezt a szót: "Kenyér," és "Föld," és "Só," és "Ember," és "öröm." Ki megtanitott rájuk, rég nem él, és felidézni nincsen őt erőm.

Fedi volt testét sűrű, renyhe hant,

Vak csont a volt édes-beszédü fej.

A rög alól mégis kicseng a hang, és nem torzitja semminő zörej.

Hiába tömte száját be a vég, nyelvét hiába tépte ki a rák: szép szavaiból épül fel a lét fogalma bennem, a való világ.

12