Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám
10. évfolyam, 3. szám______ITT-OTT/1977______ Volume 10, ISMÉT VIHARBAN Az ut, amelyen itt oromra értem, nem pázsit volt, csak vulkán-lökte kő. A szirt, mely durván megsebezte térdem, nem nyugtató hely: villámos tető. Most is vihar jön. Ködben áll a lábam, suhognak lenn a vén fenyő-sorok. Hallom, heregnek Isten pitvarában a lázadó felhő-komondorok. Lelkem kibontom a szabad rohamnak, szél tépi össze kurjantó szavam. A ködben nagy, szabad szárnyak suhannak, s a szélnek is szabadság-szagja van. Hegyet, vihart, villámot fogva szemmel, itt állok, mint egy régi bujdosó, s lihegve érzem táguló szivemmel: mily szent a szent Petofi-izü szó! Hadd zúgjon már a fellegek csapatja, sziklák echója zengje rá a tust: a hegy zenéje még egyszer fogadja a búcsúzó, szilaj romantikust. Leszállni? Messze lenn, amerre jöttem, egy foltra még az Isten fénye süt. Állok, mig megzudul a menny fölöttem s arany dárdával egy villám leüt! Áprily Lajos Kolozsvár, 1929 3 Number 3 ill\
