Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
egys^ös látomássá a költő nagyobb lélegzetű verseiben /Dobolás a túloldalra, Szorongás, Robinson/. Bennük a világot anyagiságában megismerő ember tesz rendet égi és földi dolgainkban; egyszer pátosszal, másszor az űr hidegében borzongó molekulák József Attila-i csendjével." — irja Válókról Szakolczay Lajos a Kortársban. Persze Válék a világot nemcsak anyagiságában — mint Szakolczay mondja —, de lelkiségében is jól ismerő költő, s erről több verse is tanúskodik. /Csönd a táj fölött; A Titanic pusztulása; stb./ A magányok közösségre vágyó reménye csendül ki a Robinson c. versből: És mégis megnősz, felhágsz, és végiglépkedsz a szivárvány ivén, felrepülsz és mezitláb jársz az ür üvegén, mesterséges napokat lobbantva magad előtt. ó, csodálatos, gyönyörűséges hajótörött, visszahullva is újrakezded, a semmiből is, a vizből is, mint a csírázó magvak, átütöd a rögöt, és felállsz, • te ártatlan és mezítelen, te névtelen. Ember az emberek között. /Tótfalusi István ford./ N.K.E. TÁVLAT Csak addig nyújtóztál, ameddig sorsod ért, hánykolódtál szorongva és feszengve, de távollétem távlatában fénynek kitárt testtel, ruhátlan kinyujtóztál a szellős végtelenbe. Készéi István 37
