Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 2. szám

többtonnányi kőtáblájával regösre, igricre, poétára és költőre egy­aránt. A kisajátított Petőfi. Lobogott és lobogásában feje-tetejére állította ezt a törvényhozást. Szerencséje volt. Szavaival egy nemzet lobogott akkor és egy nemzet lobogása lobogtatta szavait már. Ez az a századokban egyszer-egyszer találkozó véletlen az,ami részekre tépett kőtáblát, évekre feje-tetejére állitott törvényho­zást. Egy korszak végétért és következett a másik. A kisajátítás korszaka. A képalkotás, a szoborrá-emelés korszaka, amikor a szavak erejüktől megfosztottan ökörnyálként lebegtek és lebegnek a szélben. A dáridós ihaj-tyuhaj , a soha-vissza-nem kard-ki daliák, az attilás­­mentés nesze-neked-semmi puffogás. És úgy kúszott ez a kor a har­madik felé, hogy mozgásában előre számithatóan csikorgott már a másik. Az ölés kora. És a kisajátított Petőfi az osztrák plundrából musz­ka csizmává csuszamodott talajban, az uj-televény félistenként iz­zadt, szavaival "munkára-harcra-kész" nemzedéket igazított sorokba. III. DEÁK FERENCET A Debrecen-i Nagytemplom csendjében koppanó szavak, a Magyaror­szágot szabad, önálló és független állammá nyilvánító nagyszerű szavak a magyar történelem egyik legvitatottabb korszakának kezdetét jelentették'. 1849 április 14. a Kossuth-i fanatizmus és a Deák-i bölcsesség szét-nem-választható mérföldköve, daccal, keserűséggel, mámorral és káromlással. Kossuth szemében a Metternich-i élesen-látás: a forradalom ha­lott, ha nem lép előre. Windisgratz Bécs felé fut, Bem felszabadí­totta Erdélyt, Perczel összetiporta a rácz lázadást Észak-Magyaror­­szágon. Az ónod-i "eb-ura-fakó" kardvillanása el nem odázható, szükségszerű és a nemzet túlnyomó többségének kívánsága már. Az április 7.-én összehívott tábornokok is igy akarják: Klapka, Damja­nich, Gáspár, Aulich, Görgei. Deák? 1848 március végétől szeptemberig igazságügyminiszter. Vitákban, határozatoknál végig Kossuth oldalán. Törvénytisztelő, következetes. Jogász. Csupán a jog az, ami más. Ami egyesek szá­mára már érthetetlen. Ami egyesek számára már teher. Ekkor áll félre. Törvénytisztelő. Mégis tudja, szinte érzi előre az eseménye­ket: a békét csak az ellentétek összeütközése és kitombolása hoz­hatja majd. Jogilag igaza van, emberileg sohasem. Jogilag ez már lázadás. Az uralkodó, az állam, a törvény ellenében. Emberileg: forradalom. A szabadságért, a függetlenségért, az egyenlőségért. Jogilag Paskievics kiáltványa —• "Az Orosz Hadsereg nem ellen­ségkép, hanem királyotok felhívására jön Hazátokba" — magyarázat. Emberileg alávaló. Jogilag az aradi tizenhármak árulók. Emberileg vértanuk. Jogilag, emberileg. Mert könnyebb kirántani a kardot és igazabb is, mint ezzel a kettős teherrel vállalni aztán a feltámasztást. Nem. Deák Ferencet nem keresem az októberi lobogásban, "ifjú szivekben" sem ezután. Deák Ferenc az apai simogatás, a látod-nem­­sikerült-fiam-de-azért-csak-megleszünk-valahogy megnyugtatás. A be­csületes és a józan megnyugtatás. 16

Next

/
Thumbnails
Contents