Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 2. szám

Erdélyben, a felföldön pedig, mindig sarkukban a jól felszerelt ellenséggel, hóhegyeken keresztül vájtak maguknak alagutakat az erő összpontositása felé, mely a büszke ellenséget kényszeritette, hogy saját erejében megtörve, az oroszok czárjának zsámolyánál kolduljon segítséget.

ügy, hogy mindent egybevéve, a veszély szele, mely a gyarmatok szemébe fújt, egy enyhe légáramlatnak mondható; mig nekünk egy szélvész dühöngő viharát kellett megfékeznünk — és megfékeztük.

És az amerikai gyarmatok igénye a függetlenségre, csak egy még nem született nemzet-embrió igénye volt, a mienk egy ezredév óta élő nemzeté, melynek ősi jogát a függetlenségre, kétoldalú szerződések, királyi eskük hosszú sora s nehéz időkben bebizonyitott loyalitás szentelték meg; egy élő nemzeté, melynek nevében a keresztény polgáriasodás védbástyájának büszke czimét fűzte a történelem.

ök, amott Amerikában, olyasmit akartak megszerezni, a mivel nem bírtak; mi csak azt' akartuk megtartani, a mi jogos tulajdonunk volt.

És mégis, — ilyen a sors szeszélye — az amerikai gyarmatok függetlenségi küzdelmét idegen segítséggel áldotta meg a szerencse, legnagyobb szorultságuk idején; mi reánk idegen erőszak átka zuhant, hogy elüsse ajkainktól a legjobbjaink vérözönének árán kivívott győzelem édes gyümölcsét.

Ép akkor, midőn Washington afelett panaszkodott leveleiben s a kongresszushoz Írott jelentéseiben, hogy tisztjei százanként adják be lemondásaikat, hogy az amerikai nép megunta a háborút, s nem nyújt a hadseregnek támogatást, hogy hadserege előtt már alig van más választás, mint vagy az éhhalál, vagy a felbomlás és a szétoszlás, s hogy emberfölötti erőlködésébe kerül elcsigázott seregében az általános fellázadás katasztrófáját nem is annyira megakadályozni, mint inkább csak késleltetni; — ép akkor, midőn Amerika helyzete ily kétségbeejtő lejtőre jutott, s ellensége tartományt tartomány után ejtett birtokába: Franklinnak sikerült Párisban Francziaországgal szövetséges szerződést kötni, melylyel a francziák királya, ki még csak alkotmányos király sem volt, kötelezettséget vállalt az amerikai köztársaság iránt, hogy annak szabadságát, szuverénitását s teljes korlátlan függetlenségét minden erejével fel fogja tartani.

A mi követeink egyikét — Teleki Lászlót — a franczia köztársaság elnöke még csak el sem akarta fogadni; másikának pedig, Szalay Lászlónak még azt is meg kellett érnie, hogy azon Angliának, mely Magyarország önállását az európai államrendszer kiegészítő részének ismerve, Rákóczy idejében a közbenjáró szerepére önként ajánlkozott, — magát liberálisnak czimező külügyminisztere követünket oda utasitá, hogyha mi közlerii valója van, azt az osztrák követ utján tegye; pedig Szalay utasítása szerint csak annyit kívánt Anglia kormányától, hogy híven előzményeihez, vesse magát diplomácziai utón közbe, hogy az osztrák császár ne támadja meg a törvényt, melyet mint magyar király ő maga szentesített s melynek megtartására királyi esküvel van kötelezve.

És az ellentét a mi sorsunk s az amerikai gyarmatok sorsa közt azzal lett betetőzve, hogy a francziák királya hajóhadat, pénzt, ágyukat, fegyvert, hadiszert s hadsereget küldött a szorongatott amerikai köztársaság segítségére; nekünk a franczia köztársaság még csak annyit sem tett me.g, hogy az oroszok kevély czárját emlékeztesse, miként Magyarország belügyeibe fegyverrel avatkoznia a népjog szent6